Category: Vers

Baksa-Soós Attila verse

Csobbanás

hol a Balaton susog és halárus vihog vizes matrac szuszog ízes lekvár mozog, ott zord időben nem. lehet látni hekket afrikai halat és dekket keszeg képét olaszt és rizlinget savas bor mellett aki elmegy, az tettet igen, csak tettet. bordal szól az égen aranyág a légben soha ne mondd, hogy télen rabul ejt, aki …

Olvass tovább

Türjei Zoltán versei

Elvirágzás

 

 

 

A napok sorra lopkodják ki belőlem az életet, megrajzolt útvonalaikon masíroznak vele, mint szorgos hangyák a kenyérmorzsával. Soha nem tudom meg hová viszik, talán összegyűjtik valahol és építkeznek belőle vagy zsákokból kiárulják a piacon. Ami biztos, hogy belőlem egyre kevesebb van. Valahogy így tűnnek el az orgonabokrok is május végén.

 

Olvass tovább

Kántor Zsolt versei

A tengely csak küllők között rezonál Tandori Dezsőnek

Arany János szerint két dolog emeli fel a költeményt. A jól talált kép. S az üveg-tiszta kifejezésmód. S a szemléleti perspektíva: alaksejtelem. Amelyben ott az aspektus-váltás. Witgenstein szerint, a szellem-elem.

 

Wittgenstein apokrif levele Heideggerhez Emlékezik a fogalom. EP Függőjének emléke

Az önmagát kibontakoztató működés. Növekedésben fogant, …

Olvass tovább

Kozma György versei

Kozma György

Balladák

1439 (bevezetés)

Na és, ha szeretlek? Na és, ha szerettél? Akkor is itt hagytál. Akkor is elmentél. És ez megtörtént már minden évszázadban Sokféle korban és vérben, fagyban, hadban. Emlékszem, én voltam Jeanne D’Arcnak apródja Te meg Bizáncból a Xantopoulos grófja. Súlyos brokát mögül egyre csak néztelek De Te a Jeanne D’Arcnak …

Olvass tovább

Dicső Zsolt versei

szemben

utaztam a buszon. nem azon akartam. szemben velem nő ült, ölében fonott kosár, kosárban tyúk, az a

fehér, tápos, tépett

tollú fajta.

a nő hatvanhárom éves

lesz a jövő héten.

ezt egy álomban tudjuk

valamiért pontosan.

tekintetem idővel

vagy mert ráz a busz,

lábára siklik, s látom,

a balon nincs zokni.

nincs olyan barna …

Olvass tovább

Györe Gabriella versei

AENGUS

Nevezhetném őrületnek is. Mert nem fogok már beszélni veled. Dicséretet, biztatást, köszöntést, köszönést mondani. Gratulálni.

Ha szólhatnék, csak bántanálak. Ahogy te már a nézéseddel is. Szótlan szavakkal: “Ne már! Hülye vagy? Nem vonatkozott rád! Nincs közöd!”

Kidobálni a múlt érzéseit, mind, ami köt, ha ezekből vagyok? Nemvolttá tenni, mert rég nincsenek?

Ugyanazon ég alatt …

Olvass tovább

Nyírfalvi Károly versei

 

Dolgok

A fontos dolgokat fiókba rakom gondosan őrizgetem elmém hátulsó sutjában

A fontatlan dolgok ázottan hevernek a napon új helyet keresek nekik melyre nem emlékszem többé

  Halmaz

Már alig hordom őket. Táskámban elbújva olykor megtisztelnek, némi nyomot hagynak maguk után.

Hegyük csálén áll, testük elgörbült, holmikorba léptek, hagyom: pihenjenek.

Csendben, kevéske nemes port …

Olvass tovább

Fellinger Károly versei

 

Ádvent első vasárnapja

 

 

Egy tizenkét éves naptár lapjai ékesítik a kamra falát, gyönyörű képek európa fővárosairól, a képek alatt a falon apám bejegyzései, néhány aláírással megspékelve, olyan ez, mint az ősember barlangrajza. Szeretnék okos lenni, nagyot mondani, kifőzni valamit, mint apám a hurkát az abalében, közben meg szomorú vagyok, tegnap volt az első …

Olvass tovább

Tarjáni Imre versei

      ÁLOMTALAN ALVÁS

  ha alszom közelebb jönnek a szavak de ébredés után elosonnak magányos sétáimon hozzám csapódnak újra és nem nyugszanak amíg  számra nem veszem valamennyit

Ők a teremtésből kimaradt szavak nélkülük a teljesség hiányos valami olyan mint egy álomtalan alvás

 

 

 

       A KEGYELEM SEM VÉGTELEN

  …

Olvass tovább

Nászta Katalin versei

Idézi a lila egy színtörténelemkurzuson

 

  “mert nem minden piros fekete” van sárga piros és kék is és van a zöld! s a fehér! barna arcom hová kell rejtenem mikor a fekete úgyis mindent eltakar éltében arcom barna vigyorát el nem temethetem! igaz bekenhetem sárral sárga sárral

 

 

Akkor is

 

  ne, …

Olvass tovább

Load more