ÁLOMTALAN ALVÁS
ha alszom közelebb jönnek a szavak
de ébredés után elosonnak
magányos sétáimon hozzám csapódnak újra
és nem nyugszanak
amíg számra nem veszem valamennyit
Ők a teremtésből kimaradt szavak
nélkülük a teljesség hiányos valami
olyan mint egy álomtalan alvás
A KEGYELEM SEM VÉGTELEN
Mi sohasem poharaztunk együtt
Isten terített asztalánál
Vámosokkal és írástudókkal
Nem használtunk hangosabb szavakat
Csak ha a kutyánkat hívogattuk
Valaha jobb napokat éltünk
Iható vize volt minden folyónak
Nem mondhatja senki
Hogy nem szóltunk időben:
Kerüljétek a megrontott tudást
De már elég lenne annyi is
Ha nem cselekednétek rosszat
Mert a kegyelem sem végtelen
És megtörténhet hogy a halál
Az irgalom egyetlen lehetősége
