Egyesület

A PANNON ÍRÓK TÁRSASÁGA LÉTREJÖTTE ÉS MŰKÖDÉSE

Az Egerszegi Füzetektől a Pannon Tükör alapításáig, majd a 20 éves jubileumi évfordulóig

Az Egerszegi Füzetek 1983. évben megjelenő, első számának bevezetőjében többek között ezt olvashatjuk: „ A Zalaegerszegi Írókör 1982 elején alakult abból a régen megfogalmazott igényből, hogy azok a Zalában élő, írogató emberek, akik szerettek volna rendszeresen találkozni valahol, módot és lehetőséget kapjanak erre” – írta a kört alapító Bán Zsuzsa írónő. Helyszínt a József Attila Városi Könyvtár igazgatója, Dr. Gyimesi Endre kínált fel az összejövetelek számára, sőt, amikor látta, hogy komoly műhelymunka folyik felajánlotta, hogy évente egy alkalommal támogatja a kör tagjainak írásaiból egy kisebb kiadvány (antológia) megjelentetését, amelynek Egerszegi Füzetek címmel jelentek meg.

A tagok egy része ekkor már rendszeresen publikált a megyei lapban, vagy másutt, de antológiában ekkor kapott először lehetőséget, többek között Kántor János, Szeles József, Aranyi László, Tóth Imre, Szép Gyula, Soós József és Lackner László. A 2. számban Tóth Imre, Soós József és Chak István verseit, a 3. számban Kántor János és Orsós Jakab írásait tették közzé, a 4. és 5. szám antológiaként jelent meg a tagok írásaival, a 6. szám Morvai Péter, Szőllős Viktória, Ekler Ildikó és Fa Ede írásait foglalta magába.

Ezzel párhuzamosan Keszthelyen is elindult az irodalmi élet, 1982-ben a város megjelentetett a Keszthelyi Műhely íróinak munkáiból egy irodalmi antológiát, amelyben Aranyi László, Karay Lajos, Simán Mária, Tóth Károly, Szeles József kaptak publikálási lehetőséget.

Nagykanizsán a Halis István könyvtár mentorálása mellet is elindult a helyi írók szervezése, és támogatása.

A Zalaegerszegi Írókör foglalkozásaira egyre gyakrabban jöttek el keszthelyi, lenti és nagykanizsai írótársak is, így a rendszerváltozás idején már gyakorlatilag megyei műhelyként működött.  Az új társadalmi rendszer ösztönözte a civil mozgalmak egyesületté történő átszervezését, így 1990. május 24-i alakuló közgyűlésen az írókör a Zalai Írók Egyesületévé szerveződött át. Elnöke Orsós Jakab lett. (Bán Zsuzsa időközben elköltözött Zalaegerszegről, így nem tudta vállalni tovább a társaság vezetését.) A helyi műhelymunka elősegítése érdekében Keszthelyen, Nagykanizsán tagozatokat hoztak létre. Az Egerszegi Füzetek utolsó száma 1992-ben jelent meg, az új társadalmi és gazdasági helyzetben a könyvtár már nem tudta vállalni tovább a kiadását. A tagok elvesztettek egy biztos, és rendszeres megjelenési lehetőséget, ezért érlelődött, hogy valamit lépni kellene, és ez 1995. őszén vált elszánt elhatározássá.

Nagykanizsán a városi könyvtárban könyvbemutatóra gyűlt össze a megyéből több alkotó is, aminek folytatásaként Pék Pál költő lakásán összejött egy baráti beszélgetés. Jelen volt Tar Ferenc, Lackner László és a zalai származású, székesfehérvári Árgus folyóirat főszerkesztője Péntek Imre is. A házigazda vetette fel, hogy kellene alapítani egy irodalmi folyóiratot, erről tárgyalt a helyi önkormányzattal, ők támogatnák anyagilag is, ha a többi zalai város és a megye is felvállalná. A jelen lévők egyetértettek vele, sőt ott helyben, kollektív okoskodással megszületett a neve is: Pannon Tükör. Arról is megállapodtak, hogy a lap profilja nem csak irodalmi, hanem kulturális legyen.

Az egyesület elnöksége szervező bizottságot hozott létre, amelyben Orsós Jakab, Pék Pál, Tar Ferenc és Lackner László kapott szerepet. Feladatuk volt a helyi önkormányzatok felkeresése, anyagi és erkölcsi támogatásuk elnyerése. Sikerrel jártak, Zala megyei Önkormányzat elnöke, és hét város polgármesterei egyhangúlag a kezdeményezés mellé álltak, amelyet egy közös nyilatkozatban a próbaszámban közzé is tettek. (Az első mentor Dr. Gyimesi Endre ekkor már, mint Zalaegerszeg város polgármestere vállalta a lap támogatását.) Ebben többek között az alábbiak olvashatók: „Jól tudjuk merész vállalkozás és nagy feladat megmutatni értékeinket önmagunknak, a régiónak, az országnak, és Európának. De igenis ki kell állnunk; íme ilyenek vagyunk mi, a XX. század végén, sok tehetséggel, tisztes eredményekkel megáldva; van nemzeti kultúránk, értékrendünk, amely e hazát nemzetivé, európaivá teheti.”

Az egyesület elnöksége megkötötte a szerződéseket az önkormányzatokkal, döntött arról, hogy évente 6 lapszámot jelentetnek meg, valamint a főszerkesztői teendők ellátásával Pék Pált, a kiadó ügyek megszervezésével Lackner Lászlót bízta meg.  A könyvelést a Zalatour Kft vállalta fel, díjmentesen.

A próbaszám 1995. decemberében jelent meg, jó arányban felvállalva a kultúra fontosabb területeit, így színházi, képzőművészeti, zenei, néprajzi, település történeti és irodalmi anyagokat közölt. A próbaszám, a széles szakmai közvélemény, és kívülállók előtt is elismerő fogadtatásban részesült.

A folyóirat a következő években bekerült az országos terjesztési rendszerbe, a megye városaiban árusították, a Könyvtárellátó Vállalat is egyre több lapszámot rendelt, és a budapesti Írók Boltja is bevállalta a terjesztését. 2000. év őszén pénzügyileg veszélybe került az utolsó két szám megjelentetése, a folyóiratot már csak a Zala megyei Önkormányzat, mint főszponzor, Zalaegerszeg város, és Nagykanizsa város támogatta. 2002-ben a főszerkesztő, indokolatlanul és nagyobb mértékben túlköltekezett (szóbeli ígéret alapján megjelentette a saját kötetét, amire végül is nem kapott önkormányzati támogatást, így, elnökségi engedély nélkül az egyesület költségvetéséből fizette ki), ezért az utolsó két lapszámot, a Zalatour pénzügyi segítségével, csak összevontan lehetett megjelentetni. Az elnökség a főszerkesztőt, öt éves működés után beosztásából visszahívta, helyére Czupi Gyulát, a korábbiakban a lapnál szerkesztőként dolgozó nagykanizsai könyvtárigazgatót bízta meg. A következő két évben a folyóirat fenntartotta országos elismertségét, és az előfizetők számát. Nagykanizsa város új könyvtár építését kezdte meg, amiben igazgató úr kulcsszerepet kapott, így egyre nehezebben tudta ellátni a főszerkesztői feladatkört.

Mindezek ellenére megnőtt a lap előfizetői létszáma, megközelítette a 100 főt, és a Könyvtárellátó Vállalat is megsokszorozta a megrendeléseit. Időközben belépett a támogatók közé a Nemzeti Kulturális Alap is. Ugyanakkor a Lapker hálózatán keresztül értékesített lapszámok – a piacon megjelenő, hasonló tematikát kínáló folyóiratok jelentős növekedése miatt – drasztikusan visszaesett, a leadott 100 példánynak több, mint fele remittendaként visszakerült a kiadóhoz.

2003 őszén Péntek Imre megkereste az egyesületet és előadta, hogy Székesfehérvárról el szeretne jönni, (ahol az Árgus folyóiratot szerkesztette több, mint egy évtizeden át) és vállalná a Pannon Tükör főszerkesztői feladatkörét. A főszponzor megyei önkormányzat és az egyesület elnöksége elfogadta az ajánlatot, Péntek Imrét kinevezték főszerkesztőnek. 2002. év májusában elhunyt Orsós Jakab elnök, így átmenetileg az ügyvezető elnök, Lackner László és a titkár Tóth Imre irányították az egyesületet. Később a közgyűlés az új főszerkesztőt választotta meg elnöknek is, ezzel egy irányítás alá került a lapszerkesztés döntéshozó és szervező munkája. Lackner László lemondott kiadóvezetői és ügyvezető elnöki pozíciójáról, helyette 2009. február 10-én a közgyűlés Szemes Pétert választotta meg alelnöknek. A kiadóvezetői feladatkört is Péntek Imre vette át, ezt követően lecsökkent, majd teljesen megszűnt a lapelőfizetői rendszer, aztán az országos terjesztés is, majd a megye városaiban is abba maradt a lap árusítása.

A folyóirat szerkesztésében is jelentős változások történtek, lényegesen kiszorultak a helyi szerzők, felduzzadt a képzőművészeti rovat, nem készült éves lapterv, kevés kivétellel, az egyes számokat a szerzők által autonóm módon beküldött írások „szerkesztették”. Emellett az egyesület törvényes működése is veszélybe kerül. Az utolsó közgyűlést 2009-ben hívta össze az elnök, azt követően több, mint öt éven át nem került sor évente a kötelező tanácskozásra (költségvetés, mérlegbeszámoló jóváhagyása), évek óta lejárt a főszerkesztő, az elnök. a tisztségviselők, és az Ellenőrző Bizottság mandátuma is.

2016. februárjában a közgyűlés úgy döntött, hogy Péntek Imrét a továbbiakban nem kívánja megbízni a főszerkesztői teendők ellátásával, ugyanekkor Kaj Ádám költőt, dramaturgot bízta meg az új szerkesztőség megszervezésével, és folyóirat szerkesztésével. Ezzel egyidőben elindult a Pannon Tükör weblapjának a megújítása is, amin belül egy új fórum, online folyóirat is létrejött, ennek főszerkesztője Tóth Imre lett. Az új vezetés mindent megtesz azért, hogy a folyóiratot újra beemelje az országos hálózatba, tárgyalások folynak a terjesztés visszaállításáról, és további fontos cél volt, hogy a megye városaiban is lehessen újra megvásárolni. Ennek érdekében könyvállványokat helyeztek el Zalaegerszeg, Nagykanizsa és Keszthely nagyobb könyvesboltjaiban és könyvtáraiban.