Category: Vers

Tomaji Attila versei

Abszint

  Zöld tündérek imbolyognak a hideg kertben, az erdő gyűrött homlokán. Esti lepkék hátán nesztelen közelednek az átkozottak. Suhannak át a bokrokon, a réseken, az omló ház falán,

s amerre úsznak, dadogó fűszálakra porhó szitál lassú mérgeket, ártatlan mező felett. Sötétség hímporával hintik be a kézfejet, s izzik a nap a jégmadár két szárnya …

Olvass tovább

Villányi G. András versei

 

Rágás közben „Sabbaṃ bhikkhave ādittaṃ”

  ⃰ rágás közben vinnyogás, zaj fojtogat csikorog, herseg fájdalom fortyogása mintha visongna bent röfögne valami fülem hegyezni állkapcsom leáll halkul a zúgás szélen lebbenő dallam ül helyébe de élelmem íze rám kiált rágj tovább! nyeljél le! igyál! állkapcsok rajtolnak: fogak örvénye darál rág már minden porcikám szemem kékje …

Olvass tovább

Sebők György versei

Ami nem hajlik

  Beléptem. S két félbe hajlított a szándék, hogy helyére igazítsam néhányunk lelkét. Kétségtelen, hogy megbízva lettem, elindulni el kellett, most is relatív hiányt képzek ott, ahol már nem hajlok többet. Pont ez a meghajlás csak nekem mehet, saját gerincem tartja most ezt a szánni- és kedvelnivaló formát, ezt az édes húst, …

Olvass tovább

Novák György versei

 

 

ahogy építjük

 

Kávébab vagyok a kortyaidban és leszek gyomor

mert a nyelőcső elég erős kötelék

Hajnalban feszítek szét minden nyíló virágot

bent az ágy már gombolja köntösét

Karjaimon kapaszkodnak fel a falak

csótányok bújócskáznak réseinkben

Gerlék csüngenek a halántéki lebenyből

várnak amíg minden közös var felszakad

 

a bordák alatt

 

Szabálytalan …

Olvass tovább

Nagy Zsuka versei

kötés kettő

 

 

az otthon az ahol mellém bújsz és azt mondod kis hülye az otthon az ahol a cicád mellé fekszünk éjszaka ahol meztelenek vagyunk és vágyjuk egymást az otthon az ahol nem tudsz gyermeket nemzeni nekem és én nem tudlak minket hordani a szívem alatt csak téged a szívemben az otthon az …

Olvass tovább

Vécsei Rita Andrea versei

Szemüvegszár fölött a jobb halántékon

 

 

két mélyvörös vonal, erről senki nem beszél, mintha észre se vennék, nem ez a lényeg, hanem az esés, hogy mitől került földre, miért nyavalygott az a másik fiú. A rúgás a lényeg, nem a szavak, amiket hozzávágott, és ott pattognak a fülében, de nem lehet megismételni, amikor számon …

Olvass tovább

Branczeiz Anna verse

Határeset

 

 

Ez is egy hulló hajszál, hosszabb, mint a többi, csak a fonat tartja, a tükörbe nézve gyötröd magad, hogy valami rosszat tettél, ne szorongj, mondják, mindenkiért, megszokásból a kisollóhoz nyúlsz este, mégis belevágsz a karodba – a pszichológus előtt néha letagadod, de rólad előtte semmi titok. Tudod, kire számíthatsz, mégis mindenkinek megvan …

Olvass tovább

Branczeiz Anna verse

Határeset

 

 

Ez is egy hulló hajszál, hosszabb, mint a többi, csak a fonat tartja, a tükörbe nézve gyötröd magad, hogy valami rosszat tettél, ne szorongj, mondják, mindenkiért, megszokásból a kisollóhoz nyúlsz este, mégis belevágsz a karodba – a pszichológus előtt néha letagadod, de rólad előtte semmi titok. Tudod, kire számíthatsz, mégis mindenkinek megvan …

Olvass tovább

Luzsicza István versei

Négy évtizednyi elégia

„A csomagom is nehéz, a szívemen is súly.” (Horváth Attila / Charlie)

„Boy, you’re gonna carry that weight Carry that weight a long time” (Lennon-McCartney / The Beatles)

 

hát ennyi még sose voltam mosolygó evidencia tudomásul veszem: jól van bár igazabb mint valaha

szürke taxi – üvegajtó rég nem az vár …

Olvass tovább

Verses interjú: Filip Tamás versei, Janáky Marianna kérdései

A terhes nő a nagyság, az erő, a szépség jelképe. A szűz a megsemmisülés, az anya az élet örökkévalósága.” (Émile Zola) Te hogy gondolod, hogy fogalmaznád meg? Sima és erős, mint egy hordozórakéta. Fölvisz a magasba és nem válik le rólam. Együtt keringünk, akár a bolygók, egy anyatej-fehér univerzumban.

Szüzesség pedig nincs, a semmi középpontját …

Olvass tovább

Load more