Abszint
Zöld tündérek imbolyognak a hideg kertben, az erdő gyűrött homlokán. Esti lepkék hátán nesztelen közelednek az átkozottak. Suhannak át a bokrokon, a réseken, az omló ház falán,
s amerre úsznak, dadogó fűszálakra porhó szitál lassú mérgeket, ártatlan mező felett. Sötétség hímporával hintik be a kézfejet, s izzik a nap a jégmadár két szárnya …