ahogy építjük
Kávébab vagyok a kortyaidban és leszek gyomor
mert a nyelőcső elég erős kötelék
Hajnalban feszítek szét minden nyíló virágot
bent az ágy már gombolja köntösét
Karjaimon kapaszkodnak fel a falak
csótányok bújócskáznak réseinkben
Gerlék csüngenek a halántéki lebenyből
várnak amíg minden közös var felszakad
a bordák alatt
Szabálytalan galaxisokból hoznak hasonlókat
Az Északi Kereszttől tereltek hideg
gumifalú szobákba
Ők nem láthatják ahogy folyton sebzel
Gleccser gerincünk mentén olvad
Megvakul egyszerre minden tengerész mert
a felhők megállnak és árnyékká válnak
Légcső nyakamon feszül tüdődben alszom
és fojtogatsz tovább
Novák György
1999-ben született Miskolcon. Jelenleg Tiszaszőlősön él, Egerben angol tagozatos gimnazista. A Debreceni Egyetem Irodalmi Kör tagja. Szépirodalmi publikációi a KULTer.hu-n, az Amúgy.hu-n és a Zempléni Múzsában jelentek meg.
