Žádný věrný pes, jen malá saphaláda (Nincs hűséges kutya, csak kicsi szafaládé) címmel jelent meg a Pannon Tükör 2024/2. számának mellékleteként a 2023-as év egymondatiból összeállított kötet. A kiadvány szerkesztője, grafikusa idén is állandó munkatársunk, Tóth Norbert képzőművész volt.
A 2023-as évben hónapról hónapra, majd lapszámonként két-két részben olvasható szövegek szerzői: Cséby Géza, Gyimesi Endre, Gyurász Marianna, Csengey Balázs, Didi Xénia, Tóth Norbert, Benedek Szabolcs, Korsós Gergő, Bódis Kriszta, Haász János, Ráday Zsófia, Masri Mona Aicha.
Bemutató: 2024. április 26-án, pénteken 17 órától a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban.
A kötetet a szerkesztők utószavával ajánljuk:
A hűség lett a Pannon Tükör működésének alaptémája 2023-ban, bár erről szerzőink mit sem tudtak. Mi próbáltunk ragaszkodni, elsősorban hozzájuk és rajtuk keresztül az olvasókhoz, hogy nagyobbakat ne mondjunk, esetleg csak zárójelben soroljunk (irodalom, művészet, kultúra s így tovább). Az év minden
egyes egymondata is ragaszkodás: a szavakhoz, az általuk, bennük leírható mindenhez. A nyelvhez, a tájhoz, az időhöz.
Eközben a szafaládé, az bizony kicsi volt, ha volt egyáltalán.
Ars longa, vita brevis – magyar költészeti fordításban: „Hosszú az Úristen, rövid a szalonna”. Tehát minden, ami lényeges, túl van a beláthatón, elérhetőn, ez úgy volt nyomasztó, hogy fel is szabadított. Cseh-Bereményi Filmdalában zeng: „És puskatussal és égre a kéz/és bajonéal és tovább/és mindig hej,/és nem krumpliért, sem pedig paszulyért,/de mindig hej”, azaz, hogy a szükség, a nincs, a reménytelen szabaddá is tesz. Nem krumpliért, paszulyért, szafaládéért, hiába rövid a szalonna, az élet, bajonéttal (tollal, billentyűkkel) és égre a kéz. És gördültek a szavak, sorjáztak az egymondatok (és a versek, a novellák, a regényrészletek, az esszék, krikák, tanulmányok).
A hűség, nincs igaza Svejknek, nem a szafaládéhoz kötődik, hanem önmagához. Szerzőink, örömmel mondhatjuk, így, vagy úgy, de magukhoz, a szavaikhoz, az alkotáshoz (lásd még: ars, Úristen) s így hozzánk lettek-maradtak hűségesek.
Büszkén, örömmel mutatjuk meg, hogy nem hiába.
