Vers kategória archívuma:

Már 22

Koosán Ildikó versei






egy józan kötözködése

belül a lázongó értelem, kívül korfüggő álcaváz; liftez a hangulat fenn, s a lenn között, szédül a józan, bárhogy is vigyáz

részekre bontja sodrát a jelen; az egyértelmű roncsaira hull, a lét kontúrja foltokká fakul, érteni a kort szinte képtelen;

a távoliból ami visszasejlik már nem valóság, csupán látszata, gubancos eszmék rostáján …

Olvass tovább »

Már 10

Nagypál István versei






 

EX LIBRIS / ISO 3166-2:PL

Johanna Kaczor, dowód osobisty/ ex libris, 2014

ahol nevedet faroslemezbe karcolták, alatta születési helyed és éved betű és számformáit elkenték olajfestékkel, fényképed helyén macskakaparások

széleit felelőtlenül ott hagyták és fekete tintát öntöttek rá, mintha lemarták volna az identitásodat, mégis jellegzetesebb, mint volt

szemed alatt újságból kivágott szem— vagy könnycseppek, …

Olvass tovább »

Már 09

Debreczeny György versei






karácsonyi haiku, 2016

 

 

hajnali három óta a rászorulók már gyülekeznek

ingyenebédért a blahán gyülekeznek a rászorulók

  nem változott igazából semmi kollázs Fellinger Károly verseiből*

 

 

a másnapos boncmesterek a megboldogult felszólítására elmosogatnak maguk után aztán rájönnek hogy nem változott igazából semmi koszos maradt a tányér a pohár

ne emlegesse folyton a …

Olvass tovább »

Már 06

Szeles Judit versei






Január 3. Strömstad

 

 

Privát feljegyzések. Harmadikával kezdődik az év. Az első két nap kiesett a napok közül. Most ment el nemrég Ludvig. Ma hozott haza Sarpsborgból. Ott töltöttük a szilvesztert. 29-én jött, várt az állomáson a drága, itt aludtunk, 30-án kimostam. Segített felhozni a ruhákat. Utána bevásároltunk és elmentünk Sarpsborgba. Ott töltöttük a …

Olvass tovább »

Már 02

Edith Södergran (ford. Agnes Borg) versei






 

Kívánság

 

Az egész ragyogó világunkból kívánok csupán egy kerti pamlagot amelyen egy cicus napozik… Ülnék majd ott levéllel az ölemben, egyetlen kis levéllel Ilyen az én álmom…

  Nocturne

 

 

Ezüstáttetsző holdvilágos est, az éjszaka kék áramlata, számlálhatatlan csillám hullámok egymást követő sora. Árnyékok vetődnek az útra, a part bokrai csendesen sírdogálnak, …

Olvass tovább »

feb 24

B. Tóth Kinga: Kóbor






B. Tóth Kinga Kóbor Mint az ázott kóbor kutyák, csavargunk a kihalt utcákon. Nem keres már minket senki, és egymást próbáljuk győzködni, -Talán mégis jó ez így nekünk!

A tegnap esti maradék, használt szalvétadarabon, amit órákon át nyalogatunk, mert mindnyájan attól félünk, Hogy eltűnik az összes íz, Amit valaha kóstolhattunk. -Utolsó vacsoránk ez, Vagy hetek …

Olvass tovább »

feb 22

Gulisio Tímea versei






Ablak

 

Menedék lettél, Mert üldöztek. Megaláztak, most én teszem. Hozzád futok, Előlem.

Adsz, Mert üres a zsebed. Amim volt, elfecséreltem. Vegyél meg hitelbe, Kamatostul a tiéd leszek.

Befogadsz, Mert téged is kitettek. Lehúzom a redőnyt, Vak vagyok a jóra. Tisztára sírt ablak a szemed.

 

Ecce

 

Íme a nő, aki annyira ember, hogy …

Olvass tovább »

feb 21

Szénási Miklós: A pasztell semmiségek között






A PASZTELL SEMMISÉGEK KÖZÖTT

Anyám egyedül van otthon. A nap lassan emelkedik és ereszkedik, körülöleli a délután a tízemeletest. Hallani, amikor a lift indul és érkezik. A lépcsőházban az eredeti műanyagpadlót pár éve járólapra cserélték, a modern idők ide is betörtek. Nézem a postaládán apám nevét. Itt voltam gyerek, de már alig emlékszem a régi …

Olvass tovább »

feb 16

Boldogh Dezső versei






 

Pannon-táj

I.

Mindig a pannon-táj. És mindig a bús düledékek. Puszta malomban… Kopjafa-állvány… Füst-szemű ősök… Irgalom atyjai! Bankosok és kidobók feketében. Nincs ezer év, se jövendő. („Alva születnek a költők.”) Lenni kicsit menedzsernek, ősz filozófusnak. Új-örök álmát ontja a gamma, az elfeketült menny. Aztán ott van az ördögalak-szerű csillag a szobron. Végtelen ős-ok. Nincs …

Olvass tovább »

feb 04

Gyárfás Endre : A Pannon-tenger






 

A PANNON TENGER

 

Itt hullámzott hajdan a pannon tenger; a tajték

vulkánpernyével keveredve oszolt el a ködben.

Ám eloszolt-e valóban? Semmi sem él ama ősi

korszakból? Mi maradt ránk, kései ittlakozókra?

El nem enyésztek a tenger habjai, hisz’ tavaszonta

láthatod őket a hószín szirmú mandulafákon.

Delfinek és bálnák bordái merednek a földből

gyakran …

Olvass tovább »

Régebbi bejegyzések «

Fetch more items