Category: Irodalmi tükör

Lukács Flóra versei

A szélnek lakói

Csak végignézek az úton, tudom, hogy jártam már itt, tudom, hogy egyszer itt ragadtam.

Dohánykarcos párkahang vadkecskéket terel a kőkarámok felé a fénybordás hegyoldalban.

A vesszőkerítés mellett egy őzbarna fiú, talicskányi tetovált koponyát tol a csontkamrához.

Egy szerzetes szivarcsonkkal vezényel a puszpángfába ízesült kabócáknak.

Ikarusok kapaszkodnak a dűlőúton felfelé, lassítanak a …

Olvass tovább

Sárközi Richárd: Levezetés a szépirodalomba

Mit is lehet csinálni Esterházy Péter emlékére? Az ember vagy ír vagy focizik. A kettőt egyszerre nem lehet, felolvasni lehet, ha nem is futtában, de két meccs között mikrofonba lihegve.

Április 13., Bikás park, itt lehet bikázni, ez már az V. EP-kupa, és az eddigi szokással ellentétben az időjárás velünk. Ki ellenünk?

Az …

Olvass tovább

Molnár Krisztina Rita: A rémült tyúk pajzsa

Semmi szükségem hírekre és figyelemfelkeltő podkasztokra, hogy kétségbe legyek esve. Nagyon jól tudok szorongani anélkül is, hogy a globális felmelegedésről vagy a mikroműanyagokról szóló ismeretterjesztő szövegeket olvasnám. Nekem elég egy bevásárlás, elég az apró betűs rész a joghurtos dobozon. Elég a megszámlálhatatlan műanyagdoboz és alufóliatető, a PET-palack és tetrapack. Elég a tojásra nyomtatott kód, …

Olvass tovább

Farkas Arnold Levente: Minőségjelzős

Ablakom a vakok forrására néz, ám amióta a szemem elgurult, távolság van köztem és a látvány között. Üres szemüregemből ömlik a sötétség, négykézláb keresem tekintetemet. Írni sem tudok. Hű szolgámnak diktálom gondolataimat, és csak reményleni tudom, hogy nem másítja meg azokat. Az orvosok szerint nincs más lehetőség, a vakok forrásába kell merítenem üres szemüregem. …

Olvass tovább

Szeifert Natália: Két szatyor

Ballagok a Pannónia utcán (érdekes, megint Újlipótvárosról írok, pedig nemhogy nem ott lakom, de manapság sokkal kevesebbet járok is arra, mint egykor), ballagok tehát, vagyis inkább tengek-lengek, mert úgy alakult, hogy ráérek, de miket beszélek, én alakítottam úgy, hogy ne kelljen sietni így dél körül már sehová. Délelőtt letudtam a letudni valót, most tehát …

Olvass tovább

András László: A posztdemokratikus valóságalapú csillagrendszer képviselőjének megnyitó felszólalása a Dimenziók Együttműködése konferenciáján

(Részlet egy el nem készült regényből)

Nos, mint tudják, mi felhagytunk a demokráciával, amikor empirikusan is bebizonyosodott, hogy a teljesen hülyék uralmához vezet, aminek lényege – mint az már régóta köztudott – egyrészt, hogy nem kedvez a teljesen hülyéknek sem, másrészt megszünteti az alkalmazkodó- és ellenállóképességet, valamint a változtatás képességét, amelyet mind közönségesen kreativitásnak …

Olvass tovább

Nem tudok máshogy irodalmi szöveget írni – beszélgetés Szolcsányi Ákos Pannon Tükör-díjas költővel

Szolcsányi Ákos Budapesten született 1984-ben, a Madách Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE bölcsészkarán diplomázott, doktori iskolába az Universidad de Salamanca egyetemen járt, kutatási témája Federico García Lorca magyarországi recepciója. Jelenleg Berlinben él. Kötetei: Csehország szép, útjai jók (Orpheusz, 2008), A felszínről (Pesti Kalligram, 2012), Semmi meglepő vagy fontos (FISZ, 2018). Legutóbbi verseskötete Piros címmel …

Olvass tovább

Áldott húsvétot kíván a Pannon Tükör

Kedves olvasóinknak, szerzőinknek és támogatóinknak

Filip Tamás versével kívánunk áldott húsvétot.

 

Filip Tamás Ösvény és láthatár

Mióta útra keltem, minden órában elfelejtek egy szót, és minden percben eszembe jut valami régi.

Meg kell szállnom egy titkos fogadóban, hogy visszahúzódjak készülő versem ódivatú páncélja …

Olvass tovább

Toroczkay András versei

2023. október 7.

Hogy miért laktak Andiék a szobámban, miért panaszkodtak a szúnyogokra, miért volt vendégség, valami családi összejövetel nálunk. Miért volt az, hogy apa épp akkor költözött tőlünk. Mit keresett a dobozokkal a pincében, miért volt pincéje a Kert utcai háznak. Mit akart egyáltalán ezzel az egésszel. És miért mondta, mikor megkérdeztem, hogy: …

Olvass tovább

Balogh Ádám: Vörös 2. (regényrészlet)

Szöcsi olyan határozottan ugrott fel, miután megette a levelet, mint a vendég, aki felpattan az asztaltól, majd fizetés nélkül távozik az étteremből, és én követtem minden ugrását, reméltem, hogy kivezet az erdőből, mert nem akartam még egy éjszakát ebben a rengetegben tölteni. A szöcske egy patak partjára vezetett. Széles, sebes sodrású patak volt. Először …

Olvass tovább

Load more