Category: Próza

Sárközi Richárd: Levezetés a szépirodalomba

Mit is lehet csinálni Esterházy Péter emlékére? Az ember vagy ír vagy focizik. A kettőt egyszerre nem lehet, felolvasni lehet, ha nem is futtában, de két meccs között mikrofonba lihegve.

Április 13., Bikás park, itt lehet bikázni, ez már az V. EP-kupa, és az eddigi szokással ellentétben az időjárás velünk. Ki ellenünk?

Az …

Olvass tovább

Molnár Krisztina Rita: A rémült tyúk pajzsa

Semmi szükségem hírekre és figyelemfelkeltő podkasztokra, hogy kétségbe legyek esve. Nagyon jól tudok szorongani anélkül is, hogy a globális felmelegedésről vagy a mikroműanyagokról szóló ismeretterjesztő szövegeket olvasnám. Nekem elég egy bevásárlás, elég az apró betűs rész a joghurtos dobozon. Elég a megszámlálhatatlan műanyagdoboz és alufóliatető, a PET-palack és tetrapack. Elég a tojásra nyomtatott kód, …

Olvass tovább

Farkas Arnold Levente: Minőségjelzős

Ablakom a vakok forrására néz, ám amióta a szemem elgurult, távolság van köztem és a látvány között. Üres szemüregemből ömlik a sötétség, négykézláb keresem tekintetemet. Írni sem tudok. Hű szolgámnak diktálom gondolataimat, és csak reményleni tudom, hogy nem másítja meg azokat. Az orvosok szerint nincs más lehetőség, a vakok forrásába kell merítenem üres szemüregem. …

Olvass tovább

Szeifert Natália: Két szatyor

Ballagok a Pannónia utcán (érdekes, megint Újlipótvárosról írok, pedig nemhogy nem ott lakom, de manapság sokkal kevesebbet járok is arra, mint egykor), ballagok tehát, vagyis inkább tengek-lengek, mert úgy alakult, hogy ráérek, de miket beszélek, én alakítottam úgy, hogy ne kelljen sietni így dél körül már sehová. Délelőtt letudtam a letudni valót, most tehát …

Olvass tovább

András László: A posztdemokratikus valóságalapú csillagrendszer képviselőjének megnyitó felszólalása a Dimenziók Együttműködése konferenciáján

(Részlet egy el nem készült regényből)

Nos, mint tudják, mi felhagytunk a demokráciával, amikor empirikusan is bebizonyosodott, hogy a teljesen hülyék uralmához vezet, aminek lényege – mint az már régóta köztudott – egyrészt, hogy nem kedvez a teljesen hülyéknek sem, másrészt megszünteti az alkalmazkodó- és ellenállóképességet, valamint a változtatás képességét, amelyet mind közönségesen kreativitásnak …

Olvass tovább

Balogh Ádám: Vörös 2. (regényrészlet)

Szöcsi olyan határozottan ugrott fel, miután megette a levelet, mint a vendég, aki felpattan az asztaltól, majd fizetés nélkül távozik az étteremből, és én követtem minden ugrását, reméltem, hogy kivezet az erdőből, mert nem akartam még egy éjszakát ebben a rengetegben tölteni. A szöcske egy patak partjára vezetett. Széles, sebes sodrású patak volt. Először …

Olvass tovább

Pánczél Petra: Februári egymondatok

Február 1.

Hidegfront jött; eső és szürkeség. Az alattunk lakó néni reggel óta hisztériásan zokog. „Életallergiás”, mindenre érzékeny. Nemrég temette el a férjét. Túl a kilencvenen, egyedül maradt egy belvárosi lakásban. Már veszekednie sincs kivel, pedig az előrejelzések szerint nehéz nap vár a frontérzékenyekre.

Helló február! – hóvirágos giccsképek és szívecskés grafikák futnak a …

Olvass tovább

Molnár Krisztina Rita: A kollaboráns

Eszter régen érzett már hasonlót. Mert pont ilyet még nem. Vagy nem emlékezett rá. Lehet, hogy ha sokáig kotorászott volna a gyerekkori emlékképek közt, akkor rábukkan valami hasonlóra, de az is csak hasonlítana erre a mostanira. A szégyen úgy vágott belé, mint amikor valaki egy homályos szobából kilép a vakító nyári napra, és az …

Olvass tovább

Szeifert Natália: Fentről a medve

Valamire való medvész mindig fel van készülve a medvére. Nem csak az erdőben vagy a táborhelyeken, nem csak hegyekben meg domboldalakon, és nem csak az év meghatározott időszakában. Valamire való medvészt tehát sosem lephet meg igazán egy medve feltűnése. A medvész ugyanis, akár egy szamuráj, az állandó készültség állapotában van, ez azonban nem jelenti …

Olvass tovább

Szabó Benedek: Egy fénykép látványa

A fényképen, amit a mindenféle jegyzetekkel meg határidőkkel telitűzdelt parafatáblán láttam meg, egy kócos budai utca kanyargott. Enyhe lejtésben tart Pest felé, két oldalt homályba vesző bokrok, mandulafák, körvonalukat vesztett vaskorlátok. Szélen az egyemeletes házak ablakai sötéten merednek egymásra, zsalugátereiket szűkre húzták, a készülődő reggel csak percekre volt. A kevés fényben alig látott valamit …

Olvass tovább

Load more