Rágás közben
„Sabbaṃ bhikkhave ādittaṃ”
⃰
rágás közben
vinnyogás, zaj fojtogat
csikorog, herseg
fájdalom fortyogása
mintha visongna
bent röfögne valami
fülem hegyezni
állkapcsom leáll
halkul a zúgás
szélen lebbenő
dallam ül helyébe
de élelmem íze rám kiált
rágj tovább! nyeljél le! igyál!
állkapcsok rajtolnak:
fogak örvénye darál
rág már minden porcikám
szemem kékje felhőket nyel
csillagokkal perzselt pillét
a mécset is és a lángját
mind szomjasabban
(bár látja, őt is ekként látják
kik látni tudnak)
bőröm mohó szél csiklandja
szívem szakadtan kalapálja:
a mindenség lerágja.
Vágy szökő lázában
egymást faljuk a világgal:
az olthatatlan étvággyal.
Szavak hártyáin
Gondolatban távolodón földtől
súlytól s élő anyagtehertől
mit nehéz holttal hurcol
gyerekkori hegycsúcsoknak szállsz
nézni a szelet ágvégeken
borzol az érzés hogy madárként
milyen lesz visszajönni próbálod
majdani szárnyad a szavak hártyáin.
Villányi G. András (Budapest, 1958–) magyar költő, író és műfordító.
