Nászta Katalin versei

Idézi a lila egy színtörténelemkurzuson

 

 
“mert nem minden piros fekete”
van sárga piros és kék is
és van a zöld! s a fehér!
barna arcom hová kell rejtenem
mikor a fekete úgyis mindent eltakar
éltében arcom barna vigyorát el nem temethetem!
igaz bekenhetem sárral
sárga sárral

 

 

Akkor is

 

 
ne, mi először gördül a szádra
ne, mit a kéz egyből igér
önmagad alázd meg te árva
így majd szavad szívükig ér

egymásnak feszülnek most a gondok
márványbőrödön hullámzanak
ide ezt, oda nem azt
valami újat, jót, igazat

kínnal kizöldült levelek alatt
száradásig nőnek a fák
s ne tudnék élni
száraz fák alatt?