2024. március archive

Áldott húsvétot kíván a Pannon Tükör

Kedves olvasóinknak, szerzőinknek és támogatóinknak

Filip Tamás versével kívánunk áldott húsvétot.

 

Filip Tamás Ösvény és láthatár

Mióta útra keltem, minden órában elfelejtek egy szót, és minden percben eszembe jut valami régi.

Meg kell szállnom egy titkos fogadóban, hogy visszahúzódjak készülő versem ódivatú páncélja …

Olvass tovább

Toroczkay András versei

2023. október 7.

Hogy miért laktak Andiék a szobámban, miért panaszkodtak a szúnyogokra, miért volt vendégség, valami családi összejövetel nálunk. Miért volt az, hogy apa épp akkor költözött tőlünk. Mit keresett a dobozokkal a pincében, miért volt pincéje a Kert utcai háznak. Mit akart egyáltalán ezzel az egésszel. És miért mondta, mikor megkérdeztem, hogy: …

Olvass tovább

Balogh Ádám: Vörös 2. (regényrészlet)

Szöcsi olyan határozottan ugrott fel, miután megette a levelet, mint a vendég, aki felpattan az asztaltól, majd fizetés nélkül távozik az étteremből, és én követtem minden ugrását, reméltem, hogy kivezet az erdőből, mert nem akartam még egy éjszakát ebben a rengetegben tölteni. A szöcske egy patak partjára vezetett. Széles, sebes sodrású patak volt. Először …

Olvass tovább

Kovács-Kovács Máté: Az Arcképcsarnok című ciklusból

Géza bá

kockákra vágták neki az afrikaiharcsa-pástétomos kenyeret hálóköntöse, pelenkája megdermedt csontos testén

leülök vele szemben nyuszit hajtogatok nem tudom, észrevett-e

felé nyújtom feje úgy mozdul, mint ezüstös pikkelyke a zuhanyzó csempéin mereven nézi a nyulat szemei kivilágítanak koponyája futóhomokjából

tetszik, Géza bá?

beenged egy levegőbuborékot ajkai közé elropogtatja nyel

míg leteszem az asztalra …

Olvass tovább

Pánczél Petra: Februári egymondatok

Február 1.

Hidegfront jött; eső és szürkeség. Az alattunk lakó néni reggel óta hisztériásan zokog. „Életallergiás”, mindenre érzékeny. Nemrég temette el a férjét. Túl a kilencvenen, egyedül maradt egy belvárosi lakásban. Már veszekednie sincs kivel, pedig az előrejelzések szerint nehéz nap vár a frontérzékenyekre.

Helló február! – hóvirágos giccsképek és szívecskés grafikák futnak a …

Olvass tovább

Molnár Krisztina Rita: A kollaboráns

Eszter régen érzett már hasonlót. Mert pont ilyet még nem. Vagy nem emlékezett rá. Lehet, hogy ha sokáig kotorászott volna a gyerekkori emlékképek közt, akkor rábukkan valami hasonlóra, de az is csak hasonlítana erre a mostanira. A szégyen úgy vágott belé, mint amikor valaki egy homályos szobából kilép a vakító nyári napra, és az …

Olvass tovább

Szeifert Natália: Fentről a medve

Valamire való medvész mindig fel van készülve a medvére. Nem csak az erdőben vagy a táborhelyeken, nem csak hegyekben meg domboldalakon, és nem csak az év meghatározott időszakában. Valamire való medvészt tehát sosem lephet meg igazán egy medve feltűnése. A medvész ugyanis, akár egy szamuráj, az állandó készültség állapotában van, ez azonban nem jelenti …

Olvass tovább

Szabó Benedek: Egy fénykép látványa

A fényképen, amit a mindenféle jegyzetekkel meg határidőkkel telitűzdelt parafatáblán láttam meg, egy kócos budai utca kanyargott. Enyhe lejtésben tart Pest felé, két oldalt homályba vesző bokrok, mandulafák, körvonalukat vesztett vaskorlátok. Szélen az egyemeletes házak ablakai sötéten merednek egymásra, zsalugátereiket szűkre húzták, a készülődő reggel csak percekre volt. A kevés fényben alig látott valamit …

Olvass tovább

Balogh Ádám: Vörös (regényrészlet)

Az éjszaka sötétjében úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban éjjelente. Mindig betakaróztam, vagy hozzábújtam a falhoz, de sokszor elég volt csak annyi, hogy a fal és az ágy közé dugtam a kezemet. A falból lüktető hideg engem is hűtött, éreztem az ujjbegyemben a pulzusomat, éreztem, milyen tempóban ver a szívem, mintha az ujjaimon keresztül akart …

Olvass tovább