Valamire való medvész mindig fel van készülve a medvére. Nem csak az erdőben vagy a táborhelyeken, nem csak hegyekben meg domboldalakon, és nem csak az év meghatározott időszakában. Valamire való medvészt tehát sosem lephet meg igazán egy medve feltűnése. A medvész ugyanis, akár egy szamuráj, az állandó készültség állapotában van, ez azonban nem jelenti azt, hogy a medve feltűnését bármikor is egykedvűen fogadná.
Egyébként a medve feltűnése korántsem olyan egyértelmű, amilyennek gondolnánk – éppen a kiszámíthatatlansága miatt. Még az is előfordulhat, hogy kezdő medvész egyszerűen lemarad róla, akármilyen szorgalmasan tekinget is maga köré. A maga köré tekingetésben ugyanis elfárad az ember, figyelme elkalandozhat, észrevehet macskát, madarat, zsiráfot, a medve pedig (mint hamarosan látni fogjuk) gyakran álcázza magát. A medvész legfőbb tulajdonsága tehát éppen a már említett készenlétiség, amely során a medve maga mutatkozik meg a figyelem kifejezett felkeltése nélkül, majdnem automatikusan vonva magára a tekintetet.
Ehhez persze nem árt időnként felemelni a fejet.
Kezdő medvész például ritkán számít fentről medvére, így akár könnyen el is sétálhat a Pannónia utcában (a Pannónia és a Radnóti utca sarkán) a medve alatt anélkül, hogy tudna róla. (Itt jegyezzük meg, hogy természetesen mindenki boldog lehet, aki medve alatt sétál, akár tudatában van, akár nincs.) A Pannónia utca medvéje ráadásul gyerekekkel álcázza magát, így egyáltalán nem is feltűnő.
A Pannónia utca medvéje létét és elhelyezkedését Román (született: Rennberger) Miklós építésznek köszönheti, aki pontosan 100 évvel e sorok írója előtt született Budapesten és pályája kezdetén Lechner Ödön és Lajta (született: Leitersdorfer) Béla munkatársa volt.
Lechner Ödön a magyar szecesszió legnagyobb alakja tervezte többek között az Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet, a szegedi városháza épületét, de az ő munkája például a híres pozsonyi Kék templom (Szent Erzsébet-templom) is. Lajta Béla leghíresebb munkái közül is csak néhány: a mai Országos Idegsebészeti Klinika, a mai ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola, az Újszínház épülete.
Román Miklós nevéhez is szecessziós-késő szecessziós, valamint art deco épületek fűződnek a városban, például az Aranykéz és a Régi posta utca sarkán álló tornyos sarokház, de ő tervezte a mai Bálint Ház épületét, vagy az éppen szépen málladozó Hungária körút 171-173. alatti épületet. Miután Lajtával és Lechnerrel dolgozott, saját építész irodát nyitott a Visegrádi utcában, ahol egy ideig Málnai (született: Manheimer) Bélával dolgozott együtt (nem könnyű, de kihagyjuk a málna és a medve közötti kapcsolattal való ízléstelen viccelődést), majd öccsével, Román (született: Rennberger) Ernővel kezdett együtt dolgozni.
Ernő az építésze ennek a háznak, amelynek kiugró zárterkélyeinek sarkain többek között medvék járnak. De ezeket a medvéket (és kutyákat) közreműködőként a báty, Miklós tervezte.
Elképzelhetjük tehát a kort, amelyben az épülő város aprólékosan kidolgozott, művészi igénnyel tervezett házait álmodják az építészek, és amelyben juthat hely, idő, figyelem mesékre, akarom mondani, medvékre. Szinte idilli. Olyan korszaknak is képzelhetnénk, amelyben mindenki felkészülten állt a medveészlelés elébe.
De nem szórakozni járunk ide, idilli képek ide vagy oda, happy end nincs. Román (született: Rennberger) Miklósról azt tudjuk, hogy 1945 januárjában halt meg, a Wikipédia szűkszavúan annyit említ: „nagy valószínűséggel a vészkorszak áldozata lett”.
