Elvirágzás
A napok sorra lopkodják ki belőlem az életet,
megrajzolt útvonalaikon masíroznak vele,
mint szorgos hangyák a kenyérmorzsával.
Soha nem tudom meg hová viszik,
talán összegyűjtik valahol és építkeznek belőle
vagy zsákokból kiárulják a piacon.
Ami biztos, hogy belőlem egyre kevesebb van.
Valahogy így tűnnek el az orgonabokrok is május végén.
Tündöklés
Csak pár órára tervezz!
Nem tudod ki leszel délután, vagy holnap.
Az ösztön súg, az ész figyel.
Statisztika nincs.
A benned lakó gyilkos megszelídül
pap lesz, vagy szatír.
A Gellérthegytől a Szíriuszig ívelsz.
Tündöklésed vércsík a hóban.
Amije van
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni
– Kosztolányi Dezső –
Gyermekkorod néz rád faladról kérdőn
miért nincs már se keze se lába,
és amije van, miért rozsdás az is?
Üregekben miért nem játszol
hangyákkal, tücskökkel,
hideg földbe miért nem vájod ujjad,
bodobácsok vonulását miért
nem segíted vezényszókkal?
Miért nem futsz a rét szagában,
álmod után békalencsés nádasodban
és mondd, miért félsz a verstől, ha kérdi:
„akarsz, akarsz-e játszani halált”?
