Ádvent első vasárnapja
Egy tizenkét éves naptár lapjai
ékesítik a kamra falát,
gyönyörű képek európa
fővárosairól,
a képek alatt a falon apám bejegyzései,
néhány aláírással megspékelve,
olyan ez, mint az ősember
barlangrajza.
Szeretnék okos lenni,
nagyot mondani, kifőzni valamit,
mint apám a hurkát az abalében,
közben meg szomorú vagyok,
tegnap volt az első disznóölés nélküle,
s ahogy a kamrában a padlásfeljáró
létráján hordom az előre elkészített
helyre a frissen füstölt kolbászt,
érzem, hogy ez már
mindennek a teteje.
DARABCSINÁLÓK
A látszat kabátzsebében tükör van,
az egész bemeszelve fehérre, de
a tükör hátuljára valaki rá-
karcolta apámat, amint a nővér
lekapcsolja a lélegeztetőjét,
amikor lázasan magamra öltöm
a kissé szakadt, már-már kinőtt, vén ka-
bátot, elhalad előttem az Isten,
meztelen felsőtestét megsebezte
egy túl kíváncsi, magamutogató,
útszéli, poros csipkebokor, elfog
a sírás, ráterítem Istenre a
látszat kabátját, lerágva a körmöm
