Kozma György
Balladák
1439
(bevezetés)
Na és, ha szeretlek? Na és, ha szerettél?
Akkor is itt hagytál. Akkor is elmentél.
És ez megtörtént már minden évszázadban
Sokféle korban és vérben, fagyban, hadban.
Emlékszem, én voltam Jeanne D’Arcnak apródja
Te meg Bizáncból a Xantopoulos grófja.
Súlyos brokát mögül egyre csak néztelek
De Te a Jeanne D’Arcnak csaptad már a szelet.
Ő a huszitákat nagyon nem szerette
Meztelenül jártak és ezt megvetette
Veled szóba sem állt, nem rontja imázsát
Én meg bánatomban híztam vagy egy mázsát.
Közben egyfolytában a Zóhárt lapoztad
Azt mondtad, a pápa is csak egy aposztat
Akkor kezdtem én is olvasni Bibliát
S tudtam látni benne Atyát és a Fiát
Fél évszázad múltán Torquemáda ellen
támadtak a zsidók s helyettese elment.
Te akkor Madridban nagykövetként szolgálsz
Én egy rabbi voltam, ki nem evett kolbászt.
Kihallgatók között Te voltál az egyik
Tőled is függ, hogy majd máglyán állok s meddig.
Láttam, hogy szemedben megcsillant az öröm
Mikor nyúzni kezdtek s véres lett a bőröm.
Újra láttuk egymást Wolsey bíborosnál
Mikor Henrik király mint egy bősz oroszlán
Rátámadt. Te védted, de persze hiába
Találtad meg a jó érvet most a Bibliába.
Báthory Erzsébet voltam egyszer éppen
Te meg görög inas: megöltelek szépen
Később Vezír voltál, én meg Janicsárod,
Megöleltél volna: már szúrt is handzsárom.
Zrínyi udvarában lovászfiúk voltunk
Onnan Rákóczihoz menten besoroztunk
Egy nemzedék múltán sajnos felnégyeltek
Lázadókká lettünk, senki nem védett meg.
Napóleon éppen önmagát puccsolta
Mikor grófok s bárók börtönből pucoltak.
Köztük volt az ősöm, Bercsényi dédlánya
Apósa híres lett hipnózis-talánnyal.
Tanítványa voltál, a Fária abbé
Akit Dumas megírt, hogyan is lett rabbá
Abban a börtönben én börtönőr voltam
S hagytam, hogy megszökjél, nem használtam coltom.
Ötven évvel később egy pesti börtönben
Xántus János ükbátyámmal közösen időztek
A többi eset már nem volt olyan régi
Elmesélte naplójában mindet már a dédi.
Sokan rámszólnak most: nehogy belészeress!
Hiszen meghalt, sírba tették, nincsen, amit keressz!
Az a válasz, hogy meghaltál már Te nagyon sokszor
De attól még szerethetlek. Nincsen bennem zokszó.
Volt sok eset, mikor újra megláthattuk egymást
Csak a szemed villant küldve egy futó pillantást
Mindig újra rámtört egy otthonos érzés
Mintha helyre kerül kibicsaklott testrész.
Úgy tűnt volt bennem egy komoly sebhely rejtve
Vagy talán egy rejtvény nem volt még megfejtve
A szívemből meg áradt ez a forró láva
Közben arcom zárva, mint valami lárva.
Mindenféle munkák voltak: összemelegedtünk,
Éreztük hogy vonzza egymást a lelkünk s a testünk,
Valamiért mégsem lettünk sohasem egy párrá
Másra leltél s én maradtam mindig újra árván.
Most már tudom persze, nem csináltál rosszat
Én voltam a rossz, hogy hittem, miket mondtak
Gyilkosoddá váltam, s benned Józóst öltem
Mint a rómaiak: mélypont ez könny-völgyben.
Aranyszín Paripám, vigyél fel az Égbe
Farkad legyen szárnyad, csapj bele a Kékbe.
Sárga rózsát kell majd ültetni a sírra
Sűrű könnyeinkkel azt is telesírva.
1484
Torquemada
Rikoltoz a sirály
Panaszkodik vércse
E királyi irály
Nem panasz lesz mégse
Épp most jelentették,
Nekem, Ferdinándnak,
Arbues-nek fejét vették,
Nézték Torq‘madának.
Sötétlelkű zsidók
Ilyen-olyan népség
Bennük örök mécs ég
Nagyanyám is az volt.
Az Palaiologoszoknak
Bizánc császárának
Fényes pereputtya
/Kiknek neve Xantos, Szőke/
Bibliánkat fordíttatja!
Zohárt fordítani
Mentek Firenzébe,
Került is az nekik
Jó nagy halom pénzbe.
Olaszhonból jöttek
Át Barcelonába,
Ferdinánd és Izabella
ősi otthonába.
Reggelente tengerpartra
Ülve imádkoznak
Minden gesztusokról
Jelentést is hoznak.
A kis barna apród
Háttal ül nagy grófnak
Mert a Zohár szerint
Hát a háttal így hat.
Hogyha két férfi közt
Erotizmus nélkül
Állandó érintést
Ad az, hogyha így ül.
Ez a pozitúra kizár minden mozgást
Minden mozdulatlan lesz és pirospozsgás
De ha máskor bárki ránéz egy fenékre
A Világ-Gép beindul és lesz felépülve.
Ami rosz volt, jó lesz, s ugyanez fordítva
Aki csöndben ült csak, most rohan ordítva.
45 (vagy 50) évenként van mozgás:
Felépülés néven illeti krónikás.
Másik három elem: Cél-Atya, Gond-Nővér
És Értelem-Anyánk egymásra épülvén.
És minden családtag testrész nevet visel
Szem és Fül az Atya s Anya – aki mindent figyel
Mell-Fívér a Felépülés, Hát-nővér a Hiány
Ez a Zohár kódja – tudja fiú s leány.
Azt mondja az álnok
Tan, hogy a zsidók jók:
De nem itt a Földön,
Belül köldökünkön.
Hogy nem születés tesz
Zsidóvá valakit
Hanem az, hogy mit tesz
Öl vagy szeret bárkit.
Nem tudom, nem tudom,
De az biztos, máma
Megrendül a trónom,
Ha ezt kiabálja.
Vérvörös parancsot
Adok ki ellene
Szúrják át a méhét
Ha nője ellene.
Van egy szép apródja
Ki még alig férfi
Fogják rá, hogy grófja
Táncol vele – s tréfli.
Kobozzák el kobzát
Vegyék el naplóját
Írjanak belé pár
Urának írt ódát.
Vallja be, imádja,
Csodalénynek látja
Feszítsék kínpadra
S vallja be: a fattya.
Engedjék a grófnak
Hogy búcsúbeszédbe
Foglalva, önmagát
S apródját megvédje.
Mondja, ha akarja,
Úgyse figyel senki
Hogy érintette karja
De más testrésze semmi.
Meg amit a Zohár
Folyton kimond hanggal
Hogy az apa-hiány
Csökken, bárki tangál /érint/
Izabella lányom,
Szegény idióta
Szerelmes lett, látom
A szép szőke grófba.
Legyen hát hamis tett
Felpingálva hártyán
Hogy a gróf is őtet
Szeretné igazán
Mégis megkapja őt
A Habsburg vőlegény
Akkor is ha róla
Az járja, hogy kretén.
A grófról meg mondják
Szomorkodik folyvást
Mert lányomért rajong
Sőt, egy udvarnagyért.
A rabbi-fi erről
Kapjon majd híradást.
Úgy, hogy el is higgye
S hagyja el az urát.
Arról is jelentést
Kapjon a gróf éjjel
Hogy ez a kis apród
Eljegyezve kéjjel.
Mert mikor megtudta
Hogy mást szeret gazdája
Bordélyba ment nyomba
Teste köz prédája.
Az utcán lássa meg
Őt a Xanthos Grófja
Fúrodjon belé szeg
Rozsdás szíve drótja.
A Világlény szeme hogyha hátra téved
Mindenki úgy érzi s mondja is: „ Megérted“.
Mert a szem ha felhúz lentről csípőt, hátat
Ez a gesztus mindent fenekestől áthat.
Nemcsak a szem, orr, fül
Nemcsak hát, kéz, láb
Minden testrész szervül
Földi rendszerben így egészen elmerül.
Ezért e tanítást üldözni kell mindig
Hogy Szülő s Gyermek igaz pillantása
Minden ok-okozat megett mindent indít.
S így minden pillantás tükre égi mása.
Ráadásul e rend évente változik
Napfoltok is beleszólnak: ki ül s ki meg fekszik.
45 évenként számosabb a merény
11 éves csúcs hol omlik az erény.
Xantopouloszoknál a Sárgafiaknál
Van ez ős tan titka, Palailogoszoknál
Irtani kell őket, ne maradjon ikra
Ha nem védem magam, ő engem kiiktat.
Ha nem lennék király, biztos csatlakoznék,
Mert ez az elmélet, látom, igaz és szép.
Hogy minden pillantás kozmikusan kihat
De jobb, ha e forrásból nem mindenki ihat.
Jól is néznénk ki, ha mindenki tudhatná,
Hogy melyik évben mely testrésszel épp hogyan hatnak Rá
Jobb, ha marad rejtély a világ rendszere
S babona marad a Jóság ellenszere.
Kötözzék hát össze ezt a két gaz latrot,
Szőke görög grófot s a kis zsidó baglyot.
Combjuk közé karó szúrva, vérezzenek lángban
Így jár az ki Hátra pillant szűzi tudásvággyal.
„ Gyémántom! Violám! Arany Csont-barátom!
Kifutunk az örök Őszbe, s már a Télt is látom!“
Így sikoltott görögül a jó Sárga Gróf
Miközben kebelén volt szerelme megholt.
Megbosszultuk végre Arbues főhóhért
Évezredes vérerekbe öntöttünk ma friss vért.
Lecsukom a pillám. Lecsaptam, mint villám.
Szőke herceg zsid barátja jeges szemmel néz rám.
Tudom, hogy tévedtem, elárultam Uram
Nem fogtam fel, hogy merre visz az iram
Vak voltam, hogy lássam Benned
Jézős Késztős Szívét
S elhittem a pletykát,
mi szürkévé tette
szivárványod ívét.
Rikoltoz a sirály
Panaszkodik vércse
Megsült ma egy király
De nem hullott vér se.
