Dolgok
A fontos dolgokat
fiókba rakom
gondosan őrizgetem
elmém hátulsó sutjában
A fontatlan dolgok
ázottan hevernek a napon
új helyet keresek nekik
melyre nem emlékszem többé
Halmaz
Már alig hordom őket.
Táskámban elbújva olykor
megtisztelnek, némi nyomot
hagynak maguk után.
Hegyük csálén áll, testük
elgörbült, holmikorba léptek,
hagyom: pihenjenek.
Csendben, kevéske nemes port
maguk után hagyva múljanak ki
társas magányukban.
Bölcske
Vágjuk földhöz mi odavaló
ne cipeljük tovább
a közelben híd
alatta folyó
Cseréljük ki terheink
vegyük fel ami leesett
evezzünk tovább
halk sóhajok helyett
Tóalmás
Más és más a medence fala, alja,
ha a vízben ücsörgök, ha a parton ácsorgok,
másképp ragyog a nap, s az esti lámpák
szürkületkor és csúcsidőben.
Eszembe sem jut leírni, ha odamegyek,
csak ha már távozom, mert nincs nálam
sem toll, sem papír, de még egyéb sem,
hogy megörökíthetném.
Minden pillanat bomlik és újraépül.
Magukat szüntető bejegyzések, akár
homályló képek a medence alján
hajnali vízcserék idején.
