Category: Próza

Didi Xénia: Májusi mondatok

Május 1.

Debrecen. Egy nő áll kora reggel a szálloda erkélyén, és a város főterét nézi elrévedve. Hosszú út van mögötte, tegnap érkezett. Este már olyan fáradt volt, hogy csak annyi ereje maradt, hogy megmosakodjon, majd azonnal elaludt. Most ott áll a reggeli fényben, szabadon…

Május 2.

Amikor először meglátlak, már három napja megszülettél …

Olvass tovább

Szolcsányi Ákos: 2021/6 (Erkély kiadó Vol3)

A múlt hónapban beláttam, hogy jó vagyok, legalább annyira, hogy ne kelljen azon gondolkodnom, jó vagyok-e. Ez tehát értékítéletként nem jelent sokat, de felszabadít, hogy, mint a múlt hónapban említettem, különösebb cicomák és kitérők nélkül egyszerűen ki akarjam fogni a halat. A hal jelenleg: egy másik (kisebb és olcsóbb) albérlet és egy bármilyen munka. …

Olvass tovább

Szeifert Natália: Hová tűnnek a dolgok (2.)

Az a rézsútos csík a hegyoldalban, amely a Fő – és majdnem egyetlen – utcája volt Szegélynek, akkoriban még út volt, ha szélein fel is töredezett, pár helyen át is lyukadt. Csak Gilda, Valter és a Doktor gurult rajta néha kocsival, az egyetlen, öreg terepjáróval. Rajtuk kívül senki nem lakott már a faluban. Ha …

Olvass tovább

Szolcsányi Ákos: 2023/6 (Erkély kiadó Vol3)

Imádja a vizet, de még nem tud úszni. A legközelebbi szabadstrand egy kis homokos-füves pamacs a lomha folyású Müggelspree partján, de azért mégiscsak folyóvíz, szóval öt-hat méternél nem megyünk beljebb. Nem várok tőle észszerűséget, de ez nem előzékenység vagy jófejapukaság: az elmúlt három, vagy inkább hat, de leginkább negyven év alapján, amiről beszámolhatok, fals …

Olvass tovább

Molnár Krisztina Rita: Nyert a Sepsiszentgyörgy

„Amikor eljött a pünkösd napja, mindnyájan egy helyen voltak együtt,

és az égből hirtelen nagy zúgás támadt, mint a sebesen zúgó szél zendülése, és betöltötte az egész házat, ahol ültek.

Majd lángnyelvhez hasonlók jelentek meg előttük, amelyek elkülönültek, és mindegyikükre leszálltak.

Ők pedig mindnyájan megteltek Szentlélekkel…”

Apostolok cselekedetei 2, 2-4

 

Hogy a …

Olvass tovább

András László: Az utolsó divat

Fób szokásos sétáját tette. A lábai is haladtak egy képzelt ösvényen, a gondolatai is, s ahogy ezek az ösvények kanyarogtak, úgy és arra haladt, úgy gyorsult vagy lassult a tempója. Most éppen megtorpant egy ruhabolt kirakata előtt, ahonnan a saját tűnődő arca nézett vissza a némileg idejétmúlt öltözékben lévő alak válla fölött, s két-három …

Olvass tovább

Szolcsányi Ákos: 2023/5 (Erkély kiadó Vol3)

Csütörtökön a szokásos negyedórát lefaragva, hetvenöt perc repülés után, háromnegyed négykor száll le a gép Ferihegyen. Fél éve egyáltalán nem jártam itthon, egyedül tíz hónapja nem. Dúdolom a Golden Slumbers-t, hogy once there was a way to get back home, persze ez azt is jelenti, hogy már nincs, mármint hazaút. Tényleg úgy tűnik, mintha …

Olvass tovább

Balogh Ádám: Fóbia 3.

Miért nem jön beljebb? Ma nem fog fotózni? – kiáltott ki a sportcsarnok portása fülkéjéből, amikor meglátta, hogy néztem a táncverseny plakátját. Nincs mivel, ellopták a gépemet, válaszoltam, mire ő, hogy magát csak akkor érdekli valami, ha le lehet fotózni? Ne csinálja már, hogy nem vevő a tánccsoportokra…a női…tánccsoportokra. Legalább maga menjen be, ha …

Olvass tovább

Szeifert Natália: Hová tűnnek a dolgok

Az a fanyelű kiskés. Legjobb volt kenyérkenésre használni, amíg volt mit kenni. Meg volt mire. Gilda jól emlékszik a mintára, amit a kés recés éle hagyott a vajban. Vaj, gondolja most, és mintha órákig ezt az egyetlen, puha szót forgatná a szájában. Az a kiskés szükség esetén csavarhúzónak is megfelelt, lekerekített végének pontosan olyan …

Olvass tovább

Szolcsányi Ákos: 2021/5 (Erkély kiadó Vol3)

A kiköltözéssel nem volt baj, akkor sírtam, amikor először aludt ott a gyerek. Mint aki folyamatosan zuhan, míg végül annyira belefárad, hogy már álmában ér földet. Egy elvált barátom mondta, hogy ilyen lesz és hogy el fog múlni. Másnap kérdezte, milyen volt, mondtam, hogy olyan volt és hogy elmúlt.

A youtube-on pár nappal azelőtt …

Olvass tovább

Load more