Tag: vers

Koosán Ildikó versei

egy józan kötözködése

belül a lázongó értelem, kívül korfüggő álcaváz; liftez a hangulat fenn, s a lenn között, szédül a józan, bárhogy is vigyáz

részekre bontja sodrát a jelen; az egyértelmű roncsaira hull, a lét kontúrja foltokká fakul, érteni a kort szinte képtelen;

a távoliból ami visszasejlik már nem valóság, csupán látszata, gubancos eszmék rostáján …

Olvass tovább

Nagypál István versei

 

EX LIBRIS / ISO 3166-2:PL

Johanna Kaczor, dowód osobisty/ ex libris, 2014

ahol nevedet faroslemezbe karcolták, alatta születési helyed és éved betű és számformáit elkenték olajfestékkel, fényképed helyén macskakaparások

széleit felelőtlenül ott hagyták és fekete tintát öntöttek rá, mintha lemarták volna az identitásodat, mégis jellegzetesebb, mint volt

szemed alatt újságból kivágott szem— vagy könnycseppek, …

Olvass tovább

Debreczeny György versei

karácsonyi haiku, 2016

 

 

hajnali három óta a rászorulók már gyülekeznek

ingyenebédért a blahán gyülekeznek a rászorulók

  nem változott igazából semmi kollázs Fellinger Károly verseiből*

 

 

a másnapos boncmesterek a megboldogult felszólítására elmosogatnak maguk után aztán rájönnek hogy nem változott igazából semmi koszos maradt a tányér a pohár

ne emlegesse folyton a …

Olvass tovább

Szeles Judit versei

Január 3. Strömstad

 

 

Privát feljegyzések. Harmadikával kezdődik az év. Az első két nap kiesett a napok közül. Most ment el nemrég Ludvig. Ma hozott haza Sarpsborgból. Ott töltöttük a szilvesztert. 29-én jött, várt az állomáson a drága, itt aludtunk, 30-án kimostam. Segített felhozni a ruhákat. Utána bevásároltunk és elmentünk Sarpsborgba. Ott töltöttük a …

Olvass tovább

B. Tóth Kinga: Kóbor

B. Tóth Kinga Kóbor Mint az ázott kóbor kutyák, csavargunk a kihalt utcákon. Nem keres már minket senki, és egymást próbáljuk győzködni, -Talán mégis jó ez így nekünk!

A tegnap esti maradék, használt szalvétadarabon, amit órákon át nyalogatunk, mert mindnyájan attól félünk, Hogy eltűnik az összes íz, Amit valaha kóstolhattunk. -Utolsó vacsoránk ez, Vagy hetek …

Olvass tovább

Gulisio Tímea versei

Ablak

 

Menedék lettél, Mert üldöztek. Megaláztak, most én teszem. Hozzád futok, Előlem.

Adsz, Mert üres a zsebed. Amim volt, elfecséreltem. Vegyél meg hitelbe, Kamatostul a tiéd leszek.

Befogadsz, Mert téged is kitettek. Lehúzom a redőnyt, Vak vagyok a jóra. Tisztára sírt ablak a szemed.

 

Ecce

 

Íme a nő, aki annyira ember, hogy …

Olvass tovább

Száva Csanád versei

(család, hangulat)

a vita következtetése csak és kizárólag a monológ végpontjában állhat ahogy megállsz a bejárati ajtónál ahogy megállok az ablak mellett hogy mérjem és hallgassam a napot aztán még beszélünk rosszul szétsimított mondatokban hallgatunk kicsit jól nagy falat csendekben csendecske becézgetés már csak hangokat adunk ki már csak hangulatokat (a hangoknak nincs értelmük – …

Olvass tovább