B. Tóth Kinga: Kóbor

B. Tóth Kinga
Kóbor
Mint az ázott kóbor kutyák,
csavargunk a kihalt utcákon.
Nem keres már minket senki,
és egymást próbáljuk győzködni,
-Talán mégis jó ez így nekünk!

A tegnap esti maradék,
használt szalvétadarabon,
amit órákon át nyalogatunk,
mert mindnyájan attól félünk,
Hogy eltűnik az összes íz,
Amit valaha kóstolhattunk.
-Utolsó vacsoránk ez,
Vagy hetek óta az első.
Bejárjuk a sötét sikátorokat,
talán valahol otthonra lelünk,
s mi fejet hajtva lábak előtt
csak szolgaként létezünk.
Ne süss ránk Holdvilág,
csak mások álmát álmodnánk!
-Nem lehet innen megszökni,
mer bűnösök vagyunk mi mind,
akár a többi….
Megfürdünk a húgyszagú terek illatában,
omladozva dőlnek ránk a panelházak…
Kifekszünk a kövesút közepére,
s halkan fellélegzünk:
-Ma meghalunk végre!