Gulisio Tímea versei

Ablak

 

Menedék lettél,
Mert üldöztek.
Megaláztak, most én teszem.
Hozzád futok,
Előlem.

Adsz,
Mert üres a zsebed.
Amim volt, elfecséreltem.
Vegyél meg hitelbe,
Kamatostul a tiéd leszek.

Befogadsz,
Mert téged is kitettek.
Lehúzom a redőnyt,
Vak vagyok a jóra.
Tisztára sírt ablak a szemed.

 

Ecce

 

Íme a nő,
aki annyira ember,
hogy nem tudok vele
mit kezdeni.
Mosolyog,
mint Jeanne d’Arc,
nem lehet már ledönteni,
sem felemelni.

 

A szentély

 

Benned otthon vagyok,
Mégis kopogok mielőtt benyitnék.
Nehéz függöny mögött
Kicsi fehér gyertyát őrzök:
Kezed.

Betakarlak,
Betakarsz.
Csendes jóságod elnémít.
Hogy mi lesz belőlünk,
Sosem kérded.

Ölben macska,
Ágyban oroszlán.
A szobor hidat ringat.
Dorombol a kályha,
Mint aki mára eleget evett.

 

Császármetszés

 

Nem lehetek senkid
Csak bogáncs a mellfixben
Más szült és mást szültél

Megyek veled
Akárhova
Csak vigyél

Fehér hasadra ökörnyál
Von varrat
Gyógyulok – beléd
Éléskamra

 

Őszi reggeleken
Bőrkesztyűbe ugatnak a kutyák
Az egerek copfból építenek fészket
A sparhelt odakozmált
Szerelmekről énekel
A háziasszonyok diót törnek
És hidegre teszik
Férjüket
Véres inget hajtogatnak
Tulipános ládába
Zsíros kalapot akasztanak szegre
Kóbor szeretők vonyítanak
A hidegbe
Ma az ásó szüretel

 

Nagykorúság

 

1.

Mert mindent olyan olcsón megúszok,
egyszer majd drágán megfizetek.
Feláldozom magam
a hitetlenség oltárán.
Nem tölt be semmi,
mert nem töltök be semmit se.
2.

Nem megy a berúgás,
se a belerúgás.
Javíthatatlanul megjavultam.
Hol vannak a plüssemberek,
és az édesszájú mackók?
A lényeg mindig kimarad.
3.

Gesztenye hull,
madarak és repülők.
Szőlőre taposunk,
és reményteli szemekre.
Szendvicsbe paradicsomot passzíroznak,
Földbe anyát és gyereket.