Category: Próza

Balogh Ádám: Fóbia 4.

Jó magának, mindig a jelent rögzíti, amikor fotóz, én meg sokáig mindenhol voltam, csak a jelenben nem, amikor írtam a regényeimet. Mindig olyan világban jártam, ahol sokkal otthonosabban mozogtam, mint abban, amiben élek és vártam az éjszakákat, hogy újra visszamehessek a helyszínekre, ahol a történetem játszódott, és nem a saját jövőmet terveztem, hanem a …

Olvass tovább

Didi Xénia: Májusi mondatok

Május 1.

Debrecen. Egy nő áll kora reggel a szálloda erkélyén, és a város főterét nézi elrévedve. Hosszú út van mögötte, tegnap érkezett. Este már olyan fáradt volt, hogy csak annyi ereje maradt, hogy megmosakodjon, majd azonnal elaludt. Most ott áll a reggeli fényben, szabadon…

Május 2.

Amikor először meglátlak, már három napja megszülettél …

Olvass tovább

Szolcsányi Ákos: 2021/6 (Erkély kiadó Vol3)

A múlt hónapban beláttam, hogy jó vagyok, legalább annyira, hogy ne kelljen azon gondolkodnom, jó vagyok-e. Ez tehát értékítéletként nem jelent sokat, de felszabadít, hogy, mint a múlt hónapban említettem, különösebb cicomák és kitérők nélkül egyszerűen ki akarjam fogni a halat. A hal jelenleg: egy másik (kisebb és olcsóbb) albérlet és egy bármilyen munka. …

Olvass tovább

Szeifert Natália: Hová tűnnek a dolgok (2.)

Az a rézsútos csík a hegyoldalban, amely a Fő – és majdnem egyetlen – utcája volt Szegélynek, akkoriban még út volt, ha szélein fel is töredezett, pár helyen át is lyukadt. Csak Gilda, Valter és a Doktor gurult rajta néha kocsival, az egyetlen, öreg terepjáróval. Rajtuk kívül senki nem lakott már a faluban. Ha …

Olvass tovább

Szolcsányi Ákos: 2023/6 (Erkély kiadó Vol3)

Imádja a vizet, de még nem tud úszni. A legközelebbi szabadstrand egy kis homokos-füves pamacs a lomha folyású Müggelspree partján, de azért mégiscsak folyóvíz, szóval öt-hat méternél nem megyünk beljebb. Nem várok tőle észszerűséget, de ez nem előzékenység vagy jófejapukaság: az elmúlt három, vagy inkább hat, de leginkább negyven év alapján, amiről beszámolhatok, fals …

Olvass tovább

Molnár Krisztina Rita: Nyert a Sepsiszentgyörgy

„Amikor eljött a pünkösd napja, mindnyájan egy helyen voltak együtt,

és az égből hirtelen nagy zúgás támadt, mint a sebesen zúgó szél zendülése, és betöltötte az egész házat, ahol ültek.

Majd lángnyelvhez hasonlók jelentek meg előttük, amelyek elkülönültek, és mindegyikükre leszálltak.

Ők pedig mindnyájan megteltek Szentlélekkel…”

Apostolok cselekedetei 2, 2-4

 

Hogy a …

Olvass tovább

András László: Az utolsó divat

Fób szokásos sétáját tette. A lábai is haladtak egy képzelt ösvényen, a gondolatai is, s ahogy ezek az ösvények kanyarogtak, úgy és arra haladt, úgy gyorsult vagy lassult a tempója. Most éppen megtorpant egy ruhabolt kirakata előtt, ahonnan a saját tűnődő arca nézett vissza a némileg idejétmúlt öltözékben lévő alak válla fölött, s két-három …

Olvass tovább

Szolcsányi Ákos: 2023/5 (Erkély kiadó Vol3)

Csütörtökön a szokásos negyedórát lefaragva, hetvenöt perc repülés után, háromnegyed négykor száll le a gép Ferihegyen. Fél éve egyáltalán nem jártam itthon, egyedül tíz hónapja nem. Dúdolom a Golden Slumbers-t, hogy once there was a way to get back home, persze ez azt is jelenti, hogy már nincs, mármint hazaút. Tényleg úgy tűnik, mintha …

Olvass tovább

Balogh Ádám: Fóbia 3.

Miért nem jön beljebb? Ma nem fog fotózni? – kiáltott ki a sportcsarnok portása fülkéjéből, amikor meglátta, hogy néztem a táncverseny plakátját. Nincs mivel, ellopták a gépemet, válaszoltam, mire ő, hogy magát csak akkor érdekli valami, ha le lehet fotózni? Ne csinálja már, hogy nem vevő a tánccsoportokra…a női…tánccsoportokra. Legalább maga menjen be, ha …

Olvass tovább

Szeifert Natália: Hová tűnnek a dolgok

Az a fanyelű kiskés. Legjobb volt kenyérkenésre használni, amíg volt mit kenni. Meg volt mire. Gilda jól emlékszik a mintára, amit a kés recés éle hagyott a vajban. Vaj, gondolja most, és mintha órákig ezt az egyetlen, puha szót forgatná a szájában. Az a kiskés szükség esetén csavarhúzónak is megfelelt, lekerekített végének pontosan olyan …

Olvass tovább

Load more