Category: Irodalmi tükör

Horváth László Imre: Rossebb (részlet egy regényből, 1.)

Budapest ostroma

Tizenkettedik fejezet

 

Budapest

Mogyoród – Kerepes – Csömör

 

I.

Kis János csontjai erősen sajogtak, mint mindig nagyobb ütközetek előtt. Ráérő idejében újra gyűjtögetni kezdte az élelmet, és mindent, ami segíthet megmaradni. Különösebb szándéka nem volt vele, hagyta, hogy az ösztönei dolgozzanak, ezzel el is foglalta magát. Bíró, akármilyen tudálékos is …

Olvass tovább

Szolcsányi Ákos: 2021/9 (Erkély kiadó Vol3)

Ünnepnek szántam, hogy két év és három hónap után hazalátogattam, de ez olyan, mint fehérnek szánni egy karácsonyt. Még ha a hó stimmel is, elég, ha beüt a napfolttevékenység vagy túlsül a hal vagy a résztvevők közül akár csak egyetlen túl sokat iszik, túl rosszul rejti el vagy tetteti az elégtelen vagy hetekkel ezelőtt …

Olvass tovább

Balogh Ádám: Fóbia 6. (regényrészlet)

Jöjjön velem, beszélgessünk egy kicsit, invitált Max a nappaliba. Ha kérne még kávét, ne szégyenlősködjön, nyugodtan igyon a kancsóból, ha úgy látja hatékonyabbnak, bizonyára fényképezés közben sem gondolkodik sokat, ha exponálni kell, csak megragadja a pillanatot és elveszi. Tudni vélem, mit érez. Ne szerénykedjen, én sem fogok. Nyugodtan elmondhatja, ki maga, én is elmondom …

Olvass tovább

Korsós Gergő: Egymondatok (augusztus)

Augusztus 1. Nappal Schiller, este Witcher, avagy: felnövés sikeresen elhalasztva.

Augusztus 2. „Amaz emberbarátnak bizonyul, de úgy, hogy éppenséggel nincs valami magas fogalma az emberről és az emberségről; emez oly nagyra tartja az emberséget, hogy emiatt abba a veszélybe kerül, hogy megveti az embereket. Amannak nem jut eszébe, hogy az ember másért is létezhet, …

Olvass tovább

Szolcsányi Ákos: 2023/9 (Erkély kiadó Vol3)

Aki Szentendrén nőtt fel, annak Friedrichshagenben gyereket nevelni szinte a legjobb lehetséges kimenetel. Harmadakkora területen kétharmadannyi lakos húsz kilométerre a főváros központjától – amiben más, abban egyelőre rendre jobb: mintha a HÉV fél óra alatt érne be a Batthány helyett a Deák térre és tízpercenként járna; a helyi mozi A feleségem történeté-t is vetítette, …

Olvass tovább

Szeifert Natália: Hogy mindig tudja, hol kell lennie

A fickó annyira hevesen integet kifelé az autóból, hogy már csak ezért is biztos lehetek benne: nem nekem. Hirtelen egyetlen ismerősöm sem jut eszembe, aki ilyen heves integetésre egyáltalán képes volna. Nagyjából négy sáv van köztünk, én a járdán megyek, ő az ellenkező irányba indul a villamos-végállomásról, fehér, tíz-tizenöt éves kocsi, nem figyelem, csak …

Olvass tovább

Molnár Illés versei

Kertben a lélek, fejben a felhő

Elnyújtottan ásít, lemegy a nap láza, terrakotta falakon lefolynak a fények. Macska játszik így a föl-földobott, kósza vakonddal, ahogy napvilágra került a lappangó lárma sötétje. A földek ünnepére hív ma a kertben a lélek, a fejben a felhő.

Mélyre dugott, meg-megvetett magok hajtják a friss rügyeket, lappangó levelek …

Olvass tovább

Molnár Krisztina Rita: Vattacukor

Gábor állt az udvaron a szeptemberi napsütésben. Homlokára tolta a napszemüvegét, hogy jobban lásson, de tudta, hogy ez hiábavalóság. Azaz nem egészen, mert az igaz, hogy így mindenki másnak úgy tűnhetett, hogy jobban lát, de ő maga tisztában volt vele, hogy csak álcázza a figyelmet. Hogy ő egyáltalán nem nézi, mi zajlik az orra …

Olvass tovább

András László versei

Hajnalban

Hajnalban friss szél ébresztett és a végtelen tenger. Este verekedni indultunk, a bor parázslott ereinkben. Elszakadtam a többiektől, részegen bolyongtam, nem mérve léptem, mígnem a mámor végképp legyőzött. Most sós harmatban fürdik az arcom és hunyorogva nézek a fénybe.

Reggel

nem kell az egész életnek értelmet adni ma, csak ennek a napnak.

Délután

Olvass tovább

Balogh Ádám: Fóbia 5. (regényrészlet)

Láttam, az éjjel nagyot küzdött, majdnem elért a szoborig! Erre a mondatra ébredtem, és amikor kinyitottam a szememet, egy embernagyságú szobrot láttam pár méterre tőlem, ami egy kínai agyagkatonát formázott, olyat, amilyet a császárok mellé temettek egykor, és majdnem azt mondtam, hogy miről beszélsz, hiszen te magad vagy a szobor. Arra gondoltam, hogy bármennyire …

Olvass tovább

Load more