Hajnalban
Hajnalban friss szél ébresztett és a végtelen tenger.
Este verekedni indultunk, a bor parázslott ereinkben.
Elszakadtam a többiektől, részegen bolyongtam, nem mérve léptem,
mígnem a mámor végképp legyőzött.
Most sós harmatban fürdik az arcom és hunyorogva nézek a fénybe.
Reggel
nem kell az egész
életnek értelmet
adni ma, csak
ennek a napnak.
Délután
Jöjjenek a képzelt barátok,
és távozzanak is el
a simogathatatlan,
ölelhetetlen,
koccinthatatlan
délutánba, hogy az
alkonyatot már olyan
egyedül kezdjem,
ahogyan majd az éjszakát
fogom eltölteni.
Fáradtság
Nem napok, évek műve ez. Hosszú
éveken át nem éreztem semmit.
S most, amit éveken át érezni
elmulasztottam, egyszerre akarnám
pótolni. Nem lehet. Összeroppan
a híd, ha valamennyi szekér, amely
áthaladt itt valaha, egyazon
pillanatban megjelenik rajta.
Éjszaka
Amikor már túljutottál
életed közepén, és eléggé
megerősödtél ahhoz, hogy
szembenézz azzal, ami
mindent megváltoztatott,
rájössz, hogy nem minden
változott meg akkor, csupán te.
Egy derűs nap után le-
fekszel, jóleső fáradtsággal
elalszol, és érzed, ahogy
lassan közelegnek a rémek,
amik elől egész életedben
menekültél, de most nem.
Most megállsz életed
sötétjében, a halk
ruhasuhogásban, lassan
fordulsz körbe, érzed csak,
hogy közelegnek, de még
nem mernek előlépni, hogy
arcukat mutassák.
Éjjel
Felriadsz. A képek, miket az elme maga
elé vetít nem feltétlenül fenyegetőek,
de gyorsan váltakoznak. Nem te
szemléled őket, ők mutatkoznak meg
előtted és ragadnak magukkal úgy,
hogy többé nem alszol el, mert attól
tartasz, hogyha mégis, nem ébredsz
fel többé.
Délelőtt
Most, hogy túlélted ezt az éjszakát, kibírtad
az örvénylő sötétet, a sápadt alakokat
szobádban, hangjukat fejedben, nevetséges
ötletnek tűnik most meghalni, délelőtt.
(A versek a szerző októberben megjelenő Vad vidék című kötetéből valók – könyvbemutató a Margó fesztiválon 2023. október 12. csütörtök este 8 órától a Millenáris kamarateremben)
