Augusztus 1. Nappal Schiller, este Witcher, avagy: felnövés sikeresen elhalasztva.
Augusztus 2. „Amaz emberbarátnak bizonyul, de úgy, hogy éppenséggel nincs valami magas fogalma az emberről és az emberségről; emez oly nagyra tartja az emberséget, hogy emiatt abba a veszélybe kerül, hogy megveti az embereket. Amannak nem jut eszébe, hogy az ember másért is létezhet, mint hogy jól és elégedetten éljen; hogy csak azért kell gyökeret vernie, hogy törzsét a magasba növessze. Emez nem gondolja meg, hogy az embernek mindenekelőtt jól kell élnie ahhoz, hogy egyaránt helyesen és nemesen gondolkodjék, s hogy gyökerek hiányában a törzsnek is vége.” Schiller: A naiv és a szentimentális költészetről. Na igen.
Augusztus 3. Ahogy megyek egyre lejjebb, úgy közelít a vers.
Augusztus 4. Vendégségben voltam Baka István özvegyénél, Baka Tünde néninél. Volt Irodalom, Élet, Bor, Vacsora. Valahogy így képzeltem kamaszkoromban a vendégségeket. Azt mondta, hogy Bakánál mindig a léleknél kezdődött a vers, amellé került az adekvát forma. Az öreg Baka még tudta!
Augusztus 5. Szeretem Cseh Tamást, de a nagy dózistól csehtamásfütty-iszonyom lesz.
Augusztus 6. Teremőrködöm ma is, gályázom, lapátolom az időt. Egyébként elolvastam a Halászóembert. Olvassátok el ti is!
Augusztus 7. Bánatoskodhatunk, de talán jobb, ha belemegyünk az őszinte, szívből való katarzismegmentésre. Ha már úgyis meghalunk.
Augusztus 8. Hajnali négykor keltem, repülővel Budapest – Stuttgart, Stuttgart – Hamburg.
Augusztus 9. Elbicikliztem a régi hamburgi gimnáziumomhoz, meg a focipályára, ahol az edzések voltak.
Augusztus 10. Az egész bramfeldi, kertvárosi Hamburgban ott van a tizenöt éves énem. Fájdalmas dolog ez a nosztalgia.
Augusztus 11. Unokatesóm házasodik, skybar, gyönyörű kilátás a kikötőre. SOSE HALUNK MEG!
Augusztus 12. Fáj a fejem.
Augusztus 13. Az ember mennyire szereti a családját, és mégis, mennyire könnyen el tud szaródni a hangulat.
Augusztus 14. Nagynénéméknek Goethe rézkarc lóg a vendégszobában. Még van remény!
Augusztus 15. Anna húgommal kirándulunk a városban. Találunk egy Harry Potteres kávézót a speicherstadti csatornáknál. Ma minden úgy összeállt, mondja. És tényleg.
Augusztus 16. . Elmentem a nagybácsimmal a Hamburger Kunsthalléba. Caspar David Friedrich, Picasso, Emil Nolde, na meg Averckamp, Van Dyck, Rubens és társai! Imádom a németalföldieket, nem mintha az olaszok rosszak volnának, és nem mintha a németalföldieknél ne lenne meg az egészséges titok, de mégis emberközelibb nekem.
Augusztus 17. Keleti tengeri mélázások. Imádom látni a végtelent. Valószínűleg ez azért is van, mert mindig behatárolt a gyerekkori táj, a szekszárdi dombok, meg a Gemenci-erdő. Kedvem támad hajóra szállni, meghódítani a végtelent!
Augusztus 18. Ne politizálj, mert bajod lesz, mondta apám, majd leszálltunk a lübecki gyorsról.
Augusztus 19. Utolsó este indulás előtt, utálok búcsúzkodni, minden olyan szomorú. A szomszédban üvölt a funky, gazdag németek kieresztik, én csak arra gondolok, hogy holnap újra Budapest, szmog, taposómalom. De most mintha a város is búcsúztatna, legalábbis kedvem támad hinni ilyenekben.
Augusztus 20. Visszaút. Szürreális, Jim Jarmuschos családi taxizás hazafele. Rég ettem-láttam ilyen finomakat, és azt hiszem, sajna, egy jó ideig nem is fogok újra.
Augusztus 21. Sokallom a menzás pásztortarhonyás húshoz adott almapaprika árát.
Augusztus 22. Meghallgattam, a Partizános Pogátsa Zoltán vs. Ungváry Krisztián interjút. Tematizálta egyikük, hogy mindig a politikától várjuk a megváltást, alulról szerveződő közösségek nincsenek, ha állandóan felülről várjuk a szebb jövőt, és mindig a politikával foglalkozunk, mikor alkotunk, mikor szervezünk közösségeket, mikor próbálunk építeni valamit. Azt mondják, hogy alkotni csomó más úton könnyebb, mintha „szétnapipolitizálnánk” magunk.
Augusztus 23. Világító villanykörtéket tettem szegélyként a Word-ben az egymondatokhoz. Hátha elkap valami menő heuréka pillanat.
Augusztus 24. Elolvastam Sipos Balázs „A polgárság mint autonóm kontraszttársadalom (ellenkultúra); Néhány megjegyzés a késő Kádár-kor irodalmának közösségiesüléséről” című tanulmányát. Revelatív erővel tudott rám hatni, hogy egy magát radikális baloldalinak tartó ember forradalmibbnak gondolja a kor polgári irodalmát az akkori hivatalos marxista kultúrával és filozófiával szemben.
Augusztus 25. Látom, ahogy idősebb költő ismerőseim milyen szomorúan tudnak bandukolni a világban. Nagyon félek, hogy velem is ez lesz.
Augusztus 26. Hallgassátok meg Billy Joeltől a Viennát. Megnyugtató szépséggel mesél arról, hogy a felnövés mégse olyan sürgős.
Augusztus 27. Összevesztem egy kulcsáristával. Nem tudom megérteni, hogy gondolják, hogy nem létezik szerző, a szöveg írja magát. Ezzel nem azt mondom, hogy előre tudni fogom, mi lesz a hatvanhetedik soromban, DE: legkésőbb a szerkesztésben nem árt, ha tudom, ez és ez miért is marad ott. Pont a Sipos tanulmány írja, hogy a kulcsáristák bálványai teljesen tudatosan írtak, a nyelvromlást üldöző nyomozókként dolgoztak. Hogy írhatja így magát a szöveg, hogy lehetne a Szerző halott, ha a posztmodern írásmód ilyen erős tudatosságot követel?
Augusztus 28. Félbehagyott verseim felkeltettek álmomból. Kést szorítottak a torkomhoz, megeskettek, fejezzem be őket.
Augusztus 29. Vida Kamilla hív, kérdezi, hogy mit csinálok, élet témájú idézeteket kéne nézegessek, mondom, hátha jön valami, nehogy beégessem itt magam az Egymondatokkal. Hát írjam őt bele, mondja. Tessék, beleírtalak, látod.
Augusztus 30. Csodálatos a Tonio Kröger. Ahogy végül a háborgó Életet választja az esztétista sterilitás helyett.
Augusztus 31. Ha nem írom meg a kötetem, más nem is fogja megírni helyettem… de már üvölt a Vangelis, Locker Dáviddal közös mottónk eszembe jut: MEGCSINÁLJUK!!!
