Category: Napló

Locker Dávid: November

  • Az első Nietzsche-élményem óta vonzanak az aforizmák; megkapó volt a kinyilatkoztatásszerű, vagány magabiztosságuk folyamatos szabadkozással, reflexióval, önlefegyverzéssel teli korunkban.
  • Mostanában az egyetemre a Schlegel-fivérek Atheneum-töredékeit olvasgatom, amik ugyanezzel az aforisztikus vagánysággal nyűgöznek le, és amiktől egyre biztosabban érzem, ami már régóta foglalkoztat: hogy még mindig – egy kettő elkeseredett és hamvába halt szabadulási kísérlet …

    Olvass tovább

  • Csabai László: Az írásról

     

     

    Október 1. Könyvet vettem feleségül

    A feleségem is egy könyv: az írás mellett és azzal összefonódva ő a legfontosabb része az életemnek, úgy választottam ki őt is, ahogy a témák, műnemek, műfajok közül kiválasztom,  melyik a legmegfelelőbb számomra, s ahogy a könyveimet formálgatom, úgy formálgatom a feleségemet is, vagy legalábbis próbálom formálgatni.

    Olvass tovább

    Gerencsér Anna: Szeptember

     

    1.

    Elillant a nyári forróság, és még a fények is megváltoztak: az idő továbblapozta az eget, ahogy én a naptárat.

    2.

    Az őszben mindig a változást szerettem, de a változásban vajon az elmúlást, vagy a más jövő ígéretét?

    3.

    A szemközti panel ablakából sírást hallok – kérlek, kérlek, ne! – és szeretném hinni, …

    Olvass tovább

    Szolcsányi Ákos: 2021/1 (Erkély kiadó Vol3)

    Persze lehet egy civilizációt, vallást, pláne messzi-messzi galaxist alapozni arra, hogy tedd vagy ne tedd, de ne próbáld, szitu van, egy az élet, nincs főpróba, igazuk is van, vagy legalábbis működik ez a hozzáállás. De talán nem lenne olyan fontos a működése, ha nem ellenkezne az emberi lélek azon vackával, ahol egy dagadt, önző …

    Olvass tovább

    Pászti-Lénárt Flóra: Augusztus

     

    1.

    El akarják adni a házunkat, ahol kisgyerekként éltünk, az öcsém és én. Elvileg anyám is akarja, de nem hiszek neki. Szerintem az öcsém apja akarja felszámolni az utolsó helyet, ami múltjára emlékezteti. Kispirossal mentem búcsúzni a háztól. Egyébként minden negyedórában elhaladt kertünk aljában ez a vonat, és pont így képzeltem a zakatolását …

    Olvass tovább

    Margetin István: Július

     

  • 01., péntek
  • A felkérés óta eltelt bő három hét alatt kitaláltam a napló ívét, megfogalmaztam az első mondatot, „Félig leeresztett matracon ébredek egy bútorozatlan lakásban, Szegeden”, és még izgalmas idézetet is választottam hozzá: „Egy hálózsákban szokott aludni, amit gondosan összehajtogatva a legalsó polc alá dug, ha elhagyja ezt az odúját”[1]. A saját ágyamban …

    Olvass tovább

    Szolcsányi Ákos: 2022/12 (Erkély kiadó Vol2)

     

    Az orosz nagyregények főhősei Istenhez képest olyanok, amilyenek; az Aranyszázad archetípusai számára maga az élet ölti fel álom, szerencsejáték vagy regény formáját. Nem tudom, a nyelvet, a közeget vagy engem jellemez-e, mindenesetre a csábítás, hogy mindent, de legalábbis Magyarország történelmét megírjunk, számomra egyre inkább a lakásfelújítás kérdésére adható válaszok körül jegecesedik ki. Annyira …

    Olvass tovább

    Szolcsányi Ákos: 2020/12 (Erkély kiadó Vol2)

     

    Egész rendes beosztást kaptam decemberre, kilenctől négyig, hétfőtől péntekig, mintha egy rendes munkám lenne. Amikor megköszöntem, mondták, hogy azért nem lesz ez mindig így. Tűnődtem, mennyire csesztek ki másokkal, hogy én irodai beosztásban lehessek, aztán elengedtem aki haza akar menni az ünnepekre, hazamegy, a többieknek meg nem mindegy, az albérletükben vagy a mekiben …

    Olvass tovább

    Szolcsányi Ákos: 2022/11 (Erkély kiadó Vol2)

    Írt az itteni nyugdíjfolyósító, hogy nem tudják, mi mindent csináltam tizenhét éves korom, 2001. március 24-e és a német munkaerőpiacra lépésem, 2020. február 9-e között, tölteném ki a lyukakat, legalábbis a jövőbeni nyugdíjam szempontjából releváns elemekkel. Számítottam ilyen kérdésekre, ha nem is pont tőlük: a szívós későnyári meleg, céges karrierem lassú, relatív és érdektelen …

    Olvass tovább

    Regős Mátyás: Pannon Tükör, június

     

     

  • Nekem verseket kell írnom: a legkimerítőbb elfoglaltság, mondja Kántor Péter szavaival a kissé dekadens, és bájosan őszinte Delmore Schwartz, én pedig ezt küldöm hajnalban egy havernak, kissé dekadensen meg őszintén, merthogy verseket kell írnom, és valóban ez a legkimerítőbb.
  • Ha megfeszülnék, se tudnék ugyanolyat csinálni, de nagyobbik lányom óvodai zsíros kenyerének az íze …

    Olvass tovább

  • Load more