Nagy Betti Sümegen született 1963-ban, jelenleg Zalaegerszegen él, a Zalai Hírlap olvasószerkesztője. Első versei a Vérképlet (1982) című diákantológiában láttak napvilágot. Első verseskötete a Pannon Tükör Könyvek sorozatban jelent meg 2018-ban Sírt valaki odakinn címmel. Legújabb, Na én léptem címmel a Parnasszusnál megjelent kötetét nemrég mutattuk be Zalaegerszegen.
Lapunk állandó szerzője, versekkel rendszeresen, de alkalmanként prózával is jelentkezik.
“A szarkazmus, a leheletnyi nosztalgia, a köznapi szóhasználat módszerei mögött kíváncsian leselkedő szerzővel van dolgunk. Aki a mikrovilág látszólag jelentéktelen apróságaiból csomagolja ki a lényeget. A szabadság, a saját törvények működtetése, a zabolátlanság ereje tapintható, miközben tartózkodó, mi több, helyenként komolyan mizantróp ecsetvonásokat húz. „Ó, hogy utálok buszra várni,/ utálom ezt a jövés-menést körülöttem,/ utálom ezt a papás-mamás boldogságot/…” Mindig hallja a három pontot a mondat végén. Aztán meg vállat von. Úgy tűnik fel, ez a legadekvátabb reakciója úgy az egész életre.” (Szálinger Balázs)
