“VERZE/VERSE” című sorozatunkban kortárs dalszerzők új, még meg nem jelent, dallammal fel nem ruházott szövegeit közöljük.
Szűcs Krisztián: Persze, hogy nincsen
hát persze hogy nincsen klímaváltozás, vagy mi
emlékszem novemberben régen is a Balcsiban fürödtünk mindig
régi fényképeken látom, ahogy július közepén anyám bundában kiált felém,
hogy a sísapkát le ne merészeljem venni én
és úgy jó ahogy van minden ezen a földön
jobb ma egy erdőtűz, mint holnap egy foltos öltöny
hát persze, hogy nincsen, a Duna kispatak
volt mindig csak akkoriban tűnt folyónak gyerekszemmel
tízezer éves a Ruha pont ma, a Probléma félmillió
a plasztikszigetek az óceánon meg asszem 1millió
és úgy jó, ahogy van minden ezen a földön
kiömlő véremet én mind a vodkára töltöm
az élet szerves része a halál, kerülgeted, de rád talál
és a hírek emlékeztetnek rá, hogy el ne felejtsd soha
ezt az éjszakát, ezt a 2 hetet,
ezt a 10 évet, ezt az életet úgy basszam el, ahogy elhiszem, hogy akarom
és úgy jó, ahogy van minden ezen a Földön
jobb ma egy erdőtűz, mint holnap egy foltos öltöny
az élet szerves része a félelem, alapvetőbb, mint az élelem,
ahogy átbotorkálsz az életen, ez az igazi vallásunk, életem
hát persze hogy nincsen
(Szűcs Krisztián /ex-Heaven Street Seven, Szűcsinger, Rájátszás, Nasa, Budapest Bár/ még meg nem jelent dalszövege. Fotó: Széll Károly.)
A sorozatban még:
