“VERZE/VERSE” című sorozatunkban kortárs dalszerzők új, még meg nem jelent, dallammal fel nem ruházott szövegeit közöljük.
Béci
Akkor már két hónapja bujkált,
szakállas volt, meg sem ismertem.
Reggelinél vettük észre,
napfénytől hunyorogva állt a kertben.
A szabadban aludt, mesélte,
lebombázott házak udvarán,
a Duna-part elvadult fái közt,
vasúti töltések oldalán.
Lizáról kérdezett,
mondtam, hogy semmit nem tudok;
utoljára októberben láttam,
aztán összefolytak a hónapok.
Bólintott, beszélgettünk még.
Adtam neki valamennyi pénzt.
Félrevontam, a szemébe néztem:
“mondd meg, innen hová mész?”
(Hova mehetek?
Ugyan hova mehetek?)
Mielőtt elment, mondott valamit
– emlékszem rá, mert hirtelen
kigyúlt a fény a szemében,
és újra olyan volt, mint régen.
“Hát látod, én is inkább
ezt a belső világot választottam,
az álmaim világát.
És neked is ezt tanácsolnám.”
Nous
Elvisz koncertre, mert szereti a zenét.
Sokat beszél róla, és még máshoz is ért;
főleg filmekhez, de könyveket is olvas.
Mindenről véleménye van, okos és tájékozott.
Könnyen megnevettet; jellemző nagyvárosi humora van,
pedig nem is idevalósi – de a barátai igen.
Hogyha ideges, akkor sem kiabál,
csak cigizik a teraszon, sörözik és mosogat.
Milyen szép ez a nyári éjszaka,
milyen jó együtt menni haza!
“Mintha sötét lenne bennem,
néha úgy érzem magam” –
mondta egy este,
lefekvés előtt.
De általában jókedvű,
és nem kell mindig aggódni.
Úgyis annyi rossz hír van,
és senki nem lesz fiatalabb.
(A Szabó Benedek és a Galaxisok zenekar két új, még meg nem jelent dalszövege. )
(Fotó: Kalocsai Richárd)
