Szolcsányi Ákos: 2023/11 (Erkély kiadó Vol3)

Senki nem érzékelhet egy embert, ahogy épp egyedül van. Képet, hangfelvételt róla igen, meg olvashatja, amit ír, hiszen aki ír, szinte mindig épp egyedül van, de az más, ezek már közvetített benyomások, a készítőjükre vallanak, az absztrakt kérdésben segítenek, hogy milyen ember ő, és az egész más, mint látni valakit, ahogy egyedül van. Ha valaki egy másik ember mellett elég halkan ébred, vagy ki tudja várni, amíg a másik olyan mélyen alszik el, hogy megszűnnek számára a többiek, talán elcsíphet valamit ebből. Ha a másik olyan részeg, az már egy negatív egyedüllét, ott ő, a másik sincs igazán jelen, pontosabban: nem ő van jelen.

Egyedül lenni más, mint magányosnak. Ténykérdés. Persze kicsit homályosak a kontúrjai, pl. egyedül van-e, aki Messengeren beszélget, egyedül ül egy közlekedő autóban vagy home office-ban dolgozik? Tegyük fel, hogy ez utóbbi esetben igen. Igaz, akkor már a két utóbbi esetben is, legalábbis a káromkodás ugyanúgy tör fel belőlem a munkanap egy-egy rosszabb pontján, mint amikor még vezettem. Csukott, ill. az autó esetében feltekert ablak mögött, igyekezve teljes, értelmes mondatokat formálni, hogy minél jobban hasonlítson egy érvre – voltaképp álszemérem, mintha valaki c-mollban próbálna hányni. Holott ez a leleplezés sem teljesen őszinte, mert jónak tartom, ha valaki üvölt ott, ahol nem hallják meg – évek óta ajánlom a screamintothevoid.com-ot digitális üvöltésre, noha azt csak a napokban vettem észre, hogy a semmibe küldött üzenetekre is az HBO felhasználási feltételei vonatkoznak.

Egyedül lenni jó, nem kell összehangolni, hogy milyen zenét hallgassunk. Lehet újra és újra meghallgatni ugyanazt, vagy félpercenként ugrálni, nem tudom, melyik idegesítene jobban, ha más csinálná. Az mondjuk rossz, hogy néha nem jut eszembe semmi, amit élveznék, azt hittem, ilyen soha nem lesz, erre tessék, és még negyven se vagyok, de nincs kitől kérdeznem, illetve nincs, aki kérdés nélkül tudná, hogy ha semmi nem tetszik, a Beatles azért akkor is tetszik.

A főztöm miatt nem kell szégyenkeznem, hétfőn, néha kedden pláne nem, mert akkor a hétvégi maradék fogy, ami tényleg főzt és jobbára valamivel jobb, mint ehető. Keddtől, néha szerdától már kínosabb a dolog, mirelit hús-köret-zöldség-szósz a négy változó, 3-3 alternatívájuk ad összesen 81 kombinációt, nagyjából négyhavonta érek körbe. Szóval nem szégyen, de hogy ez legyen az evés szerepe az életemben, az elég rossz.

Másfelől van mikor mosni, teregetni. Azt jobb egyedül, egyrészt lehetek trehány a színes-fehér egybe mosásakor, másrészt lehetek rigolyás a teregetés mint rendszer megvalósításakor. Tizenévesen onnan indultam, hogy a zoknikat már amúgy nedvesen is párosával teregettem ki, mostanra mindennek van helye. Ha valaha voltam másnak a másik, aki a pokol, velem teregetni lehetett az egyik legelviselhetetlenebb kínzás.

Derűsebb, hangosabb tevékenység az ügyintézés. Fogegészségügy-biztosítás, vízvezeték-szerelők, csomagküldők. Elméletileg lehetséges, hogy az, akivel beszélek, és az, akinek az ügyével emiatt munkaidőben nem foglalkozom, hisz épp a magaméban járok el, szóval lehet, hogy a kettő ugyanaz a személy. Mivel az én nevemet nem értik, és én nemhogy az ügyintézők, de friss ismeretségek nevét is azonnal elfelejtem, ez soha nem derül ki.

Így telik, ezt kínálja a versenyszféra annak, aki az akadémiai karrierében a phd és az önkéntes szerződés feltételei között végzett ingyentanításig, az irodalmi karrierjében ennek az oximoronnak, irodalmi karrier, az ízlelgetéséig jutott. Bár lehet, hogy lehetnék agilisebb. Kéne valami kapitalista platform, ahonnan bírálható a kapitalizmus. Mit értett Széchenyi hitel, vállalkozás, polgárosodás alatt, ehhez képest meg mi van, látom, amikor dolgozom, maxold ki a vásárlás élményét a Zarában, örülj, hogy csak egy hónap múlva kell kifizetned. De a leginkább vissza kéne mennem tanítani. Spanyolt, angolt, magyart, voltaképp bármit. A folyó ügyek, regénybemutató, e naplósorozat és a szonettfordítások lassan kipörögnek, lesz időm. Mert az a kisebb baj, hogy a fenti felállás, életvitel, nem tölthet ki egy egész életet. A nagyobb baj az, hogy de.