Szijj Ferenc: Versek a Ritka események ciklusból

 

Mértéktartás

 

Ha most elrendelnék a mértéktartást,

nem is tudom, mi lenne, hogyan jutnék

haza az ólomkosaras hőlégballonommal,

vagy kössem ki magam egy benzinkút

totemoszlopához? Pedig régóta rebesgetik,

hogy egyesek nem bírnak magukkal,

és olyanokat mondanak, hogy ha azt

többen is meghallanák, akkor az országban

kitörne a legnagyobb zűrzavar,

amit csak elképzelhetünk, s talán

még egy börtönlázadást is kirobbantanának

a közkegyelemből kimaradt rabok,

felmennének a tetőre, és tükörrel adnának

jelzést a szabadlábon levő cinkosaiknak.

 

 

Jelzőlámpák

 

Két jelzőlámpája van minden testi

állapotnak, az egyik az „Analfabéta postás”,

a másik a „Szeleburdi káplán”, így nevezték el őket

a magaslégköri katapult építői.

Ha az egyik kigyullad, a másik kialszik.

 

 

Türelmetlenség

 

Ez a mai türelmetlenség fontosabbnak látszik,

mint az összes többi ember. Mintha várnának

valahol messze, mert nálam van a ládához

a kulcs, amit fából faragtak ki hosszú hónapok alatt,

és rám bíztak még gyerekkoromban,

hogy vigyázzak rá, nehogy elveszítsem,

nehogy véletlenül vízbe ejtsem,

és nehogy megpróbáljak kinyitni vele valamit,

legfeljebb ha nagyon fontos, de azt úgyis megérzem,

csak figyeljek. Mások itt ebből mit értenek,

hiszen már a messzeséget se tudják elképzelni,

csak találgatnak, hogy szomszéd utca,

szomszéd falu, vagy azon túl idegen emberek szálláshelye,

és a ládáról végképp nem tudják, micsoda,

kupacokon ülnek, nem mernek felállni.

 

(Megjelent a Pannon Tükör 2020/4. számában.)