Először
Istent
keresem
gyermekkorom
fadobozában
de…
nem
találom
később
elmúlt
szerelmeim
levelei
közt
amiket
a látszat szerint
egykor váltottunk
ám
ott sem
találom
meg… ŐT
múltamban
keresem
Istent Ő
pedig
múltam
ellenkező
irányából
érkezik
naponta többször
rátalálok
majd elvesztem
ismét
most
rajtam a sor
Istenem
húnyd le szemed
hogy elrejtőzhessek
mondom…
a bújócska
Isten kedvelt játéka
továbbra is tart
csend legyen… Ő jön
***
Ha már nem leszek
és kezeddel
magadhoz akarsz ölelni
oltsd el a villanyt
és lehúnyt szemmel
kezdj el forogni addig
amíg össze nem gabalyodnak
fáradt lábaid
akkor…
figyelj
és meghallod
a csend énekében
saját szavaid
„nélküled nem vagyok”
ha valóban
hittél
e szavakban
eltűnsz
és messze úszik el
a gyengéd csók
akkor
nyílik a függöny
s a fény
újra bevilágítja
találkozásunkat…
***
Szeretem
távollétedet
megmenekít
a magányosságtól…
mely kísérőm mindörökre
szeretem még
távolléted
csöndjét is
azt
amely jele
a megvesztegethetetlen
egyetértésnek
távolléted
oly jó
oly gondoskodó
hogy a sötétben
is nyugtalanít
ha megúnom
engedelmes
jelenlétedet
vagy
vágyakozom a magány után
megfogom
távollétedben kezed
és együtt
megyünk ki az utcára
téged keresni
/Cséby Géza fordítása/
(Megjelent a Pannon Tükör 2021/4. számában.)
