Regős Mátyás
Altatóra várva
felettük száraz hűlt lyukak
bennük pilledő életek
érzik hogy őrzik álmukat
kihalt szép csillagsebhelyek
örök álomba ringató
életaltató madárka
énekelj nekünk így a jó
főpróba ez a halálra
Időhiány
Még a csontot és a húst sem ismerjük,
a lélek használatlanul hever hideg galaxisában.
Agybanfakadó időhiány, beteg közöny és gyávaság.
Lelkek lógnak két lábon járó állatokba,
mindezt fejjel lefelé,
valahol az alaptalan mindenség sűrűjében.
Vak tudósok mondják a végtelent,
súlyosan benőve irthatatlan gazzal.
Hát Atyám, én kérlek, formálj ki engem
és segíts az ébredésben.
Nagyon mélyen alszom, ha nem tudnám, hogy élsz,
azt hinném, halott vagyok.
