Novák Valentin kínai kisprózái (III.)
I. A szomszéd dinoszaurusza
Egyszer Maj Om Ce mester szomszédja talált egy sárkányfogat ásás közben a kertjében. Ezt bejelentette, annak rendje és módja szerint, hiszen minden föld alatt és föld felett talált érték a pépköztársaságot illeti, így kisvártatva megérkezett egy paleontológus brigád, amely hamarosan kiásott egy tyrannosaurus rex-féle szörnyűséget a földből, s mivel csak afféle volt, erősen hasonlatos, de a többi csúcsragadozóhoz sem mérhető, el is nevezték Kitajoszaurusz rexnek.
Maj Om Ce mester az előásás minden napján ott lábatlankodott a tudományos szakik körül, mert nagyon izgatta a sárkányok mibenléte. Ő nem hitt a lampion- és egyéb papírsárkányokban, ő abban hit, hogy az ember a sárkányok műve, de legalábbis leszármazottja. Mi tagadás, kicsit irigyelte is a szomszédját, hogy az ilyeténképpen hírnévre tett szert.
Mikor elszállították az óriási gyíkot, melynek fogai külön-külön is akkorák voltak, mint egy strucctojás, hosszú napokra bezárkózott kalyibájába, elméleteket fabrikált, melyek forgácsait, minden lé(t)ben kanalával, Pro Li taoista sporthorgásszal, sem osztotta meg. Egyik nap aztán elhatározásra jutott, s vett két szárnyast, két kakast. Rövidesen meg is ette őket, megvendégelvén barátját, Pro Li taoista sporthorgászt, aki mit sem sejtett Maj Om Ce mester mesterkedéséből. A madarakat egyben sütötte meg, s meghagyta ücsörgésben társának, nem szabad ki és leficamítani egyetlen csontot sem a halott állatokról. Így gyönyörű, fej nélküli csontvázak maradtak, melyekről ügyesen eltávolította a szárnyakat. A vázalakokat kifőzte, szikrázó fehérek legyenek, mint annak az óriás szaurusznak a csontjai, s mindkettőt elásta a kertben, némi távolságra egymástól, de semmiképp sem olyan mélyen, aminő mélyen hevert a prototípus. Hiszen ő nem áshat házalapot.
Másnap pont akkor sertepertélt a kertben, ahol még soha egyetlen kapavágást sem tett, mikor a szomszéd is láthatta. S mikor annak kíváncsi szemét tényleg a hátán érezte, jelentőségteljes kapavágásokat intézett a földhöz, s onnan, tényleg, mintha ki is lódult volna valami.
– Hé, szomszéd – kiáltotta meglepetést színlelve, de üdvözült mosollyal. – Én is találtam egy gyíkot vagy sárkányt vagy szauruszt, ahogy a tudós szakik mondták. Jöjjön csak!
S tényleg, a szomszéd is láthatta, ott hevert egy mini-sárkány a görgő rögök között.
– Ne tovább, hívni kell a paleontológus brigádot! Nehogy kárt tegyen benne. Lehet, az enyémnek a porontya ez itt!
Közben Maj Om Ce mester, csak úgy véletlenül, odaütött a földnek a kapájával, s megint felvillant valami csontféle. Meglettek az iker-dínók. Mentek is bejelenteni. Maj Om Ce mester csak úgy sugárzott a büszkeségtől, mintha ő maga rakta volna a lények tojásait, vagy legalábbis ő költötte volna ki őket.
Másnap már ki is szállt a brigád, világraszóló, komplex leletben bizakodva. Ám a főszaki első látásra ellegyintette magát:
– Ezek tyúk- vagy kakascsontok. Ez teljesen érdektelen! – csattant csalódottan, s már mentek is haza.
Maj Om Ce mester leforrázva állt kertje közepén, a szomszéd sajnálgatta egy keveset, aztán ő is faképnél hagyta. Maj Om Ce mester végül jól megcsutakolta dinoszauruszait, s fellógatta őket a keresztgerendára. Máig ott porosodnak Maj Om Ce mester sárkányai az évmilliók házi oltárán…
II. Maj Om Ce mester varázsszőnyegen
Maj Om Ce mester az újonnan nyílt varázsszőnyeg garázsban bérelt egy perzsa, csomózott röppenőalkalmatosságot, goldolván, meglepi Pro Li taoista sporthorgászt, aki mit sem sejtőn (mint általában) bámulja a damil azon pontját, ahol az eltűnik a vízsodorban. A Theng Lheng Shia Fhel varázsigék elmormolása után a varázsszőnyeg felemelkedett Maj Om Ce mesterrel, és már ki is röppent a garázsból. A megfelelő oldali szőnyegrojtok húzgálásával lehetett kormányozni, oly finomhangoltan, mintha távirányított, szitakötőröptű, katonai drón lenne. Maj Om Ce mester meg is állapodott Pro Li taoista sporthorgász feje felett három méterrel. Csendben lebegett, észrevétlenül, mint felettünk lebeg, életünk alatt folyvást, a halál bármelyik pillanatbani esélye.
– Ne lebegj már, Maj Om Ce! Eltakarod az eget.
– Honnan tudod, hogy én lebegek?
– Ki lebegne fölöttem, ha nem te? De szállj már le, mert eltakarod az eget!
– De hát a vizet nézed rendületlenül.
– A vízben is az eget nézem, ahogy eltűnik a damil adott pontja az ég sodrában.
– Azt hittem, meglepetés leszek.
– De csak kolonc vagy.
– Megyek is! – azzal a sértődött Maj Om Ce mester besorolt a keletről nyugatra vándorló felhők közé… Hátha ott megértik…
