Miklya Zsolt versei

Mesélj csak

Apa azt mondja, légy büszke, fiam.
Anya azt mondja, büszkeségem,
és megsimogatja a fejem.
Nagyapa már nem ültet a térdére,
de büszke rám, mondja, és ad egy pacsit.
Nagymama horgol, tíz ujja jár,
mint szárnyával verdeső madár.
Nem mond semmit, de rám tekint,
hol jártál, merre kószáltál megint?
Meséld el, kistücsök.
Ilyenkor mellé csücsülök,
míg horgol és hallgat és mesére vár.
Hátul, hol nyílik a kertkapu,
indul az indián-ösvény,
halmok között a dombra fel,
a réten táncolnak a szöcskék,
lomb között poszáta énekel,
s ahogy lépek, hegyi út kanyarog,
fellegvár hív hadba a mélység ura ellen,
aki mélyből támad, de magasba tör,
büszkén, mint egy fellegruhába bújt
szellem, nagymama, észrevetted?
Nagymama horgol, tíz ujja jár,
nem mond semmit, de rám tekint,
madárszárny-ujja vége int,
mesélj csak, kistücsök.
A mélyből indul minden el,
magasba törve énekel
poszáta, pásztor, indián,
vitéz és szolga, hadvezér,
s ott fenn, a várban széttekint,
merre kószáltál el megint,
hol jársz, te fényes, nagy király?
A halmok, dombok, fellegek,
a szöcske és a kis tücsök,
poszáta és a pásztor is,
de legfőképp az indián,
mind arra vár,
hogy egyszer végre megjelensz.
Övé a hegy, a hegy fölött
övé az ég s a fénye is,
ki széttekint, láthatja őt,
hát jól figyelj, mutat az ujjhegy felfelé,
majd horgolva bukik alá,
és mama dúdol, énekel,
mint lomb közt verdeső madár.

Jár bennünk az erdő

Járjuk a temetődombot,
visszafoglalta az erdő,
a fejfák meg közéjük öregednek.
Az erdő időtlen, a fejfa mulandó,
ha fából, ha kőből, ha róva, ha vésve,
ha fotográfiát kövecseivel körbefonva.
Járjuk a temetődombot,
Janika élt öt napot,
édesanyja tizennyolc évet,
nehéz szülés volt, feltehetőleg az első és utolsó,
és most itt öregednek, eggyé az időn túl.
Az időben mindig is ott marad az a tizennyolc.
Bár ez már tizennyolcas karikás forgatókönyv,
az egyesülésük miatt lefóliázva, nehogy
a vétlen kiskorú megsejtsen valamit
a nemtelen túlról.
Járjuk az erdőt, jár bennünk az erdő,
nem a szelleme, nem is a lelke, csak a nyugalma.
Leszünk még eggyé, eltéve egy másik világba,
időn és fólián túl.