Patakok
Kis patakok, patakok, csevegősek,
Tőletek elköszönök sok időkre.
Égbe növő hegyek, elhavazott táj,
Arcotok őrzi szemem, noha úgy fáj!
Csalta a szívem a hajnali bíbor,
Lelkem, a büszke hitem meg a mámor.
Erdei rengeteg, új patakocska –
Vágyam, a gőgös a börtöne foglya.
Vágyam, a gőgös olyan makacs, ittas,
Bíbor utakra visz, rőt szabadokra.
Nem hiszem én, ragyogó honi tájak,
Hogy szemeim titeket sose látnak.
Kis patakomtól visszatalálok,
Hív, csevegő patakok, kacagástok.
1904
Ghazal
Éjszaka suttog a kétszarvú hold egyre terólad.
Hosszú úton járván álmodom egyre terólad!
Est, ha a hajnal lágy aranyát olvasztja az égen,
Reszket a szív, különös remegés szól egyre terólad.
Fél nap nem látják szemeim szép szürke szemecskéd,
Mint nyomorú koldusnak könnyem szólna terólad!
Víg reggel, habzó kupa kézben, ábrándoznék
Pajzán tréfában, nagy gondban egyre terólad.
Kint a kihalt pusztában, s nyüzsgő városi zajban
Gondteli óra, futó perc zengenek egyre terólad!
1911-1912
Tán utoljára hívlak szerelem
Tán utoljára hívlak szerelem,
Erőm gyengíti nagy teher, a bánat?
Alighogy bennem bont az öröm szárnyat,
A vérem lázad, le nem győzhetem?
„Igent” felelsz? Ne mondj nemet nekem!
Jöttem hozzád sok mérföldet bejárva.
Ó, szép kötés, inak szalagja, drága,
Szemöldök, pilla, két csillag, a szem.
A gyűrű nem egy napra szól, örökre.
Senki, csak én, más téged nem hívott.
Csak téged látlak, ide zárva, egyre?
A hullám mért indít sok ostromot?
Hogy gátat ér, már hőköl újra vissza,
Te vagy mindenhol? életem alapja?
1912
(Lángi Péter fordításai)
Mihail Alekszejevics Kuzmin (1872-1936) orosz költő és prózaíró, zeneszerző, kritikus és műfordító, az orosz ezüstkor egyik legbefolyásosabb alakja. Szentpéterváron élt, konzervatóriumba járt. 32 éves korában lépett kapcsolatba az irodalmi és művészeti elittel, a Szimbolista folyóirat közölte első műveit, melyekkel sikert aratott. Verset, elbeszélést, regényt, drámát egyaránt írt. Eredetiségét, más kultúrák megértését, különös és köznyelvi hangját, filozófiai, vallási mélységét dicsérték.1917 után kevésbé figyeltek rá a kritikusok, a 70-es, 80-as években éledt újra az érdeklődés művei iránt.
