Idei utolsó lapszámunkban Péter Zsombor Szilágyi Zsófia Egy nap c. filmjéről, Turbuly Lilla Znajkay Zsófia Rendezői változatáról (MU Színház) és a lapszám mellékleteként megjelenő Falusi Márton-színdarabról írt. Kostyál Lászlótól két írás szerepel a lapban: a 70 éves Szényi Zoltán jubileumi kiállításáról és Ambrus Edit krosnói tárlatáról. Helytörténeti témájú cikkünk Megyeri Anna tollából Kerkapoly Móric honvédőrnagyról szól. A Szényi Zoltán képeivel illusztrált lapszámot a művész kiállításáról szóló írás egy részletével ajánljuk.
“Szényi Zoltán számára a képein megfogalmazott múlt nem a történelem logikusan egymásra rakódó eseményeinek láncolata, hanem olyan kút, amelyből évtizedes és évszázados elemek egymás mellett merülnek fel. Utóbbiak ugyanakkor kettős értelemmel bírnak, egyszerre utalnak a magyar történelem identitásunkat megalapozó eseményeire, valamint a személyes história színhelyeire és fontos mozzanataira. A történelmi emlékekben gazdag helyszín a saját gyermekkor emlékképeket rögzítő szcénája. Ilyen értelemben e mindenkor gazdag szimbolikus jelentést hordozó képek kettős történelmi rétegzettséget, és ezzel együtt nagyon erős lokális kapcsolódást mutatnak. A rétegzettség kihangsúlyozására a képi motívumok egy része egymás mögött, illetve előtt, sokszor eltérő technikával megjelenítve tűnik fel.
A jól felismerhető egyes fragmentumok, bár egységes kompozícióba foglalva, de jelentéstartalmukat tekintve térben és időben elkülönülő elemekként, szimultán jelleggel, mintegy gondolatfoszlányokként tűnnek a szemünk elé. Valamennyi önálló jelképiséggel (is) bír, ezért a képek narratívája összetett. Maga a festésmód is ezt támasztja alá. Helyenként a vastagon felvitt, szemcsés, földdel kevert festék durva felületi faktúrát ad, máshol híg, egymásba folyatott, vagy akár szórással felvitt pigment-struktúrákkal találkozunk, melyek körülveszik, de el is választják a felragasztott vagy precíz hűséggel, olykor viszont halvány elmosódottsággal megfestett motívumokat. A művész akrilt és olajfestéket egyaránt használ, és mindezt kollázzsal kombinálja.
Szényi Zoltán e historizáló, szürrealisztikus vonulata erős filozofikus hajlandóságot mutat. Hangsúlyosan rákérdez a pillanat és a folyamat viszonyára (Kronosz és Kairosz I-II.), de ugyanígy foglalkoztatja a jelen és a múlt viszonya (Búcsú a falaktól, Emlékképek I-II, Mementó, Változó idők), a saját történelmi beágyazottságának, illetve ha úgy tetszik, az objektív és a szubjektív történelem kapcsolatának kérdése (Időablak, Apám emlékére, Gyökerek), vagy a mulandóság-állandóság kontextusa (Gótika I-II, Falak). Konkrét eseményekhez vagy helyszínekhez csupán ritkán kapcsolódik (1956 emlékére I-II, Csókakő, Lendva), és ilyen esetekben is – akár többszörös áttételekkel kapcsolódó – szimbolikus motívumok segítségével.
Talán e vonulat összefoglalásának is tekinthető az a – korábban nem, vagy alig alkalmazott – tárgykollázs technikával, a közelmúltban készült objekt (Az idő hálójában), ami egyszerre elvont és konkrét, filozofikus és didaktikus, objektív és szubjektív. Alapja egy öreg, barázdált, csónakot asszociáló fadarab, melybe keresztben, a barázdák folyamatosságát megszakítva, mélyen belevágódik egy erős fémszalag két darabja. A fa alap, illetve hát a csónak különböző tárgyakat hordoz: az idő múlását jelképező zsebórát és néhány fogaskereket, még egy számlapot, a zsebóra láncát, amelynek akár az előbbitől gyökeresen eltérő értelmezhetőségére utal egy szögesdrót és egy háló darabja, valamint a fa alap vörös festékkel futtatott volta. Utóbbiak a nyugati országhatárba ékelődött Sopron az ötvenes éveket jellemző nehéz történelmi körülményeit szimbolizálják, melyekhez családi vonatkozások is társultak.”
