A mibenlét
Ez, ez a mibenlét,
mármint hogy miben is vagyok én,
ez igen nagy sor.
Kezdjük az elején.
Hát mondjuk egy ingben,
mondjuk egy szakadt kabátban,
vagy Európa beteg szívében,
egy maradék magyar családban.
Egy maradék kabátban így kezdem mondjuk, hogy én,
egy szétszakadt családban, betegen, láz idején
a szívbeteg Európa hófehér űrben kering,
egy maradék magyarnak könyökén foszlik az ing.
Újabb utolsó dal
Édes Istenem, mi történt, mi múlt el,
mivé is fogytam én?
Ugyan hogy váltam súlytalan álommá,
régi veszett legény?
Hogyan lett álom itt minden?
És a világunk hová zuhant?
Miért remeg, miért vacog, miért nem száll
ez a szívemben megfészkelt, rejtőző, búvó sötét galamb?
Mindig matattak életem méhében
csipeszes, rossz kezek.
Az a hetvenes évtized angyalcsináló banda volt, úgy lehet.
Nyolcvanban dadogtam arról,
hogy valami más kéne már,
valami más lépés, más dallam.
De csak bokázott tovább egy kötélen rángatott tánctanár.
Most már eddig, csak eddig, ez ennyi volt,
vége van, vége hát!
Most már elmegy majd egy korosztály innen,
mivelhogy nincs tovább.
Búcsúszó beszédünk elmarad.
Most már engedjünk hazudni mást.
És hagyjunk itt lehiggadt undorral
még egy utolsó, utolsó, utolsó, utolsó arcrándulást.
•••
A kortalan Csengey Dénes
Csengey Dénes József Attila-díjas író, közíró, szerkesztő, politikus Szekszárdon született 1953. január 24-én és harminc évvel ezelőtt, 1991. április 8-án Budapesten hunyt el. Életének utolsó és egyben legaktívabb írói és közírói éveit Keszthelyen töltötte, ily módon nem csak a rendszerváltás egyik legfontosabb alakjaként, hanem a pannon kultúra kiemelkedő alkotójaként is emlékezhetünk rá. Életútja a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországán nem volt példa nélkül való: magyar-történelem szakos tanári diplomájának megszerzése sokféle munkahelyen dolgozva elsősorban az alkotómunka végzésére készült, hiszen első írásai már korán bekerültek különböző lapokba.
Írt kritikát, esszéket, tanulmányokat (legismertebb gyűjteményes kötete A kétségbeesés méltósága címmel 1988-ban jelent meg, regényt (Találkozások az angyallal), színpadi műveket, köztük a Cseh Tamással közösen készített és lemezen is megjelent Mélyrepülés címűt.
A tragikusan fiatalon, harmincnyolc éves korában elhunyt szerzőt 2020. júniusában a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választotta, ennek köszönhetően a Petőfi Irodalmi Múzeum oldalán egyre több írása olvasható digitálisan formában. Írásai évtizedek múltán is aktuálisak, kérdései és válaszai ma is időszerűek. Eltelt harminc év a halála óta és ezalatt az derült ki, hogy Csengey kortalan.
Hagyatékban maradt kéziratai közül két szöveget közlünk fia, Csengey Balázs jóvoltából és engedélyével.
A dalszövegként íródott versek formájukat és hangulatukat tekintve is leginkább a Cseh Tamással közösen készített Mélyrepülés című zenés monodrámához illeszkednek, az egyszemélyes, de a közösségért szót emelő panaszok mintha az abban szereplő főhős, Novák Béla hangján szólnának. Ennek a Nováknak a történet szerint volt egy „kipróbálatlan hangfekvése, amiről próba nélkül is tudta, hogy, „ha azon énekelni kezd, akkor az ország elemelkedik a talajszinttől és ezer méteres magasságba fellebeg”. Ez a személyes felelősség a közösségért és éppen ezért önmagáért a Csengeyre oly jellemző attitűd. Ezért is lett ő a rendszerváltás környéki idők kevés hangja közül az egyik, aki pátoszosság nélkül használhatta a nemzet és a nemzedék kifejezéseket. Azokat képviselte, „akik Európába akarnak végre eljutni, hazatalálni. De épségben. És mindannyian!” – írta 1989 őszén. Arról, hogy ez miként megvalósítható, pedig ezt mondta: „Nem vagyok képzett magyarázója a Szentírásnak, de van egy apokrif elképzelésem arról, hogyan lehet néhány hallal és néhány kenyérrel ezreket jóllakatni, hogyan lehet kifogyhatatlanná tenni a laposhasú boroskorsókat. Ketté kell törni a kenyeret, a bort pedig gondosan kétfelé kell tölteni. Ha még mindig több a vacsoravendég, mint az adag, akkor meg kell ismételni az osztozkodást. Aztán megint és még egyszer. Nincs olyan kicsiny darab kenyér, amit ne lehetne még egyszer kettétörni. Végül mindenki enni fog.” Ahhoz, hogy a kijelölt célok felé el lehessen indulni fontos, hogy meg legyen határozva a starthely. Hogy honnan is van az indulás. A „ki vagyok? hol vagyok?” állandó kérdése a Bereményi Gézával írt Cseh Tamás daloknak is. A mibenlét című versben a válasz: maradékként, szétszakadt családban, betegen, láz idején és Európa szívében, de beteg szívében. És szakadt a kabát és az ing, de nem golyó roncsolta az anyag, az ing könyöke szakadt, mint azoknak, akik túl sokat ültek-álltak asztalra dőlve, könyökölve. Ez van, ez maradt, innen kell, mert muszáj elindulni.
Az Újabb utolsó dalban kárhoztatja az elszalasztott lehetőségeket és keresi az új idők új elindulásait. A szövegben jól azonosíthatóan évtizedek szerepelnek, a minden kísérletet, (újjá)születést lehetetlenné tévő hetvenes és a nem sokat, de valamit mégis engedő, elérhető eredmények illúzióját keltő, hazugságokat gyártó nyolcvanas. A világ zuhan, a régi veszett legény pedig súlytalanná válik, tánca csak rángás (kötéllel mozgatott) és hiába tudja, hogy más dallamra és más lépésre volna szükség: legvégül még tánc sem lesz, már beszéd sem lesz, csak egy utolsó rándulás, egy arc rándulása. Ebben a keserű szövegben ezzel együtt sincs teljes lemondás. Csengey egész életművére, különösen a publicisztikai írásaira jellemző, hogy a felismert igazságok, törvényszerűségek kimondása, leírása nála nem öncélú, elemzései mindig egy cselekvési program első lépései, és amikor az 1980-as években arról beszél, hogy mennyi évtizedet pazarolt el az elmúlt nemzedék akkor ezzel azt is mondja, hogy a következőt már nem lehet, nem szabad. „Most már engedjünk hazudni mást” – írja, de ez a szöveg, ahogy a Mélyrepülés album, mi több, a teljes Csengey életmű minden betűjével ez ellen az engedés ellen dolgozik. A szöveg szerint, ha a test a helyzet, a körülmények, a valóság hatására zuhan is, a szívben megfészkelő, búvó, rejtőző galambnak (a léleknek? a reménynek? a vágynak?) nem lehet nem szállnia.
Csengey Balázs egy nemrég megjelent esszéjében többek között ezt írja apja szellemi örökségéről: „Csengey Dénes félbeszakadt, torzóban maradt pályájának beteljesítésére nincs lehetőség, de a kiadatlan írások publikálásával, megismertetésével legalább tehetünk egy lépést, hogy teljesebb, átfogóbb képet kaphassunk fájdalmasan rövid írói munkásságáról, illetve hogy a róla emlékeinkben fennmaradt, harminc éve halványuló képek kontúrjait újra meghúzzuk, megerősítsük.”
A Pannon Tükör fontos feladatának tekinti, hogy ebből a munkából részt vállaljon.
(Nagygéci Kovács József)
(Megjelent a Pannon Tükör 2021/3. számában.)
(Fotó forrása: pim.hu)
