Február 1.
A hónap neve a szabin februn (tisztulás) szóból ered. Mi magyarok régen Böjtelő havának hívtuk. Erre a hónapra esett a nagyböjt kezdete. De hívták Télutó illetve Jégbontó havának is, mert már nagyon várta mindenki a tavaszt. Ma gyermekeink Pannóniában nemigen látnak havat.
A közvélemény nagy rokonszenvvel figyelte, mi lesz a pedagógus sztrájk eredménye. Janus Pannonius több mint 550 éve ezt tanácsolta barátjának: „Ábécére tanítod a gyermekeket Galeotto; Oktass hajfestést, s fölvet a pénz mihamar.” S vajon mit gondolna erről ma a legnagyobb magyar, aki így fogalmazott: „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma”, vagy Nobel-díjas tudósunk, aki ezt hirdette: „Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája”. Valamit nagyon elrontottunk a II. világháború után – s az értelmiségi pálya presztizsének helyreállítása a mai napig gondot okoz.
Február 2.
Gyertyaszentelő boldogasszony napja. Ekkor nevezte Simeon Jézust világosságnak. Innen van a szentelt gyertya jelképe.
Izgalom: a medve kibújik-e a barlangjából, s meglátja-e az árnyékát?
Az egész sajtó a képviselők vagyonnyilatkozatával foglalkozik. Sok közöttük a milliárdos. Hát igen: „kinek vagyon, annak nagyon”. Deák Ferenc szavai jutnak eszembe: „nem az a boldog ország, ahol a legtöbb a gazdag ember, hanem az, hol a legkevesebb szegény ember vagyon.”
Örömhír: végre kikerült a nyomdából a Zalaegerszegi Füzetek 18. száma: Zalaegerszeg nevezetes személyiségei a 19-20. században. Egy hosszabb tanulmányt én is elkövettem benne.
Február 3.
Balázs napján régen Balázsjárás volt a szokás. Iskolás gyerekek járták csapatostul a falvakat. Adományokat gyűjtöttek tanítóiknak. (Lehet, hogy e hagyomány visszaállítása lesz a 21. század második évtizedében a pedagógus bérrendezés magyar útja?)
A medve környékünkön nem látta meg az árnyékát. (Talán nem is járt erre.) Így várhatóan hamarosan tavasz lesz.
Szálinger Balázs pár napja Alsópáhokon bemutatta Zalai passió című vígeposzának második kiadását. 23 éve kaptam tőle a Kolozsváron megjelent első kiadás egy példányát. (Mi földiek érezzük át igazán zsigereinkben az elszakítottság fájdalmát és a hazatalálás örömét.) Várjuk a keszthelyi járás után a többi település hazatérését! Hogy rohan az idő, lassan Balázs is középkorú költő lesz.
555 éve ezen a napon találta fel a mozgatható betűkkel való könyvnyomatást Gutenberg.
Február 4.
Fiam gondosan megtervezte, hogy mire a várva-várt baba megérkezik, szépen felújított lakás fogadja. A terv szép volt – csak a magyar iparosokkal nem számolt. Velük ellentétben az unokánk időben érkezett. Így a nagy zajjal járó munkák idejére a fiatalok hozzánk költöztek. Amik nekik kényelmetlenség, az nekünk nagy öröm: kedvünkre gyönyörködhetünk a már több mint egy hónapos unokánkban.
Február 5.
Bár a napot kutatómunkára szántam, felelősségteljesebb feladatot kaptam: a család kérésére L(enti)be kellett mennem mangalica szalonnáért. Odafelé átmentem Petrikeresztúron. Itt élt hajdan 20 évig Pálóczi Horváth Ádám, itt foglalta írásba híres népművészeti, népzenei művét, az Ötödfélszáz énekeket. S itt alakított női írókból Göcseji Helikon néven írócsoportot. Visszafelé Zalatárnokon keresztül jöttem, ahol első éveit élte Deák Ferenc, a haza bölcse. Elgondolkodtam: nemcsak természeti szépségei, de művelődéstörténeti értékei miatt is érdemes felkeresni ezt a csodálatos vidéket. (S mellesleg egy évre megvan az egészséges „mangalica zsír”.)
Február 6.
A hétvégi orkán erejű szél környékünkön is több fát kidöntött, utcánkban is több kéményt megrongált. De mindez semmi a Törökországot ért hatalmas földrengés pusztításához képest. Európa népeivel együtt sietünk segíteni a bajban. Mert tudjuk: sorsunk nálunk nagyobb hatalmak kezében van, de jellemünk a magunkéban. S a tett az első…
Február 7.
A hűség városában 3 napos kihelyezett ülést tart a kormány. Sok a megoldandó probléma. Az agrárkamara az ársapkák eltörlését sürgeti, az orvosi kamara pedig zúgolódik az ágazatban kialakuló parancsuralmi változtatások ellen. (S akkor még nem is beszéltünk a kultúra sanyarú költségvetési helyzetéről – amely mint tudjuk: jó sorsban ékesség, balsorsban menedék.) A megoldást Arany János óta ismerjük: A világot / érkezelet igazgatja: / S az erősebb ha mi csínyt tesz, / Összeül és helyben hagyja.
Nagy izgalmat okozott, hogy Zalaegerszegen reggel hét iskolában bombariadó volt. Szerencsére vaklármának bizonyult.
Február 8.
89 éve ezen a napon halt meg Móra Ferenc. Utolsó levelét talán apámhoz írta. Előszót tervezett a Tavaszi hangok című kötetéhez. „Novellái egy gazdag fiatal lélek érésbe szökkenő kalászai” – írta róla. A levél apám álmaival együtt megsemmisült Keszthelyen, a családunkat ért bombázásban.
Február 9.
A török-szír földrengés áldozatainak száma már meghaladta a 16 ezret. 150 fős magyar csapat segít a túlélők felkutatásában. S önzetlen adakozók jóvoltából segélyszállítmányokat is indítunk. Ha égbe akarsz emelkedni, le kell szállnod, míg eléred a szenvedőt, és kezet nyújtasz a rászorulónak.
A halál itthon is kérlelhetetlen. Feleségem holnap egy kollégája temetésén vesz részt. Én pedig ma régi (s új) kollégáimmal – nem kívánt találkozás! – egyik társunk gyermekének búcsúztatásán vettem részt. Borzalmas belegondolni abba, hogy a fiatalember egyidős volt az engem nemrég „nagyapává tett” fiammal.
Február 10.
Brecht 125. születésnapját színházi bemutatóval ünnepeltem. Sarkadi Imre félbemaradt drámája, a Kőműves Kelemen, már sok művészt megihletett. Én magam is „rendező asszisztenskedtem” fiatal egyetemistaként az Universitás Együttes emlékezetes előadása körül, a 70-es évek elején. Ezúttal Szörényi-Bródy rockopera feldolgozását láthattam kiváló zalaegerszegi művészek tolmácsolásában. Ma, a harmadik világháború fenyegetettségében különösen el kell gondolkodni azon: ér-e annyit bármilyen bűn, hogy emberhalál legyen az ár?
Február 11.
Az egész napot Petőfi és Zala megye „nemigazán” létező kapcsolata kutatásának kívántam szentelni. A sors – illetve a magyar iparosok kényelmes tempója – másként döntött. Fiam, menyem és unokám ismét nálunk nyert menedékjogot a hétvégére. Persze lehet, hogy másfél hónapos unokánk harcolta ki magának, hogy nagyszülei ölében tölthesse a napot? Mi ez utóbbira gondoltunk.
Február 12.
Ma kezdődik a házasság hete (február 12-19.). Sokan tréfálkoznak vele, mondván: az ember kellő tapasztalat híján megházasodik, kellő tűrőképesség híján elválik, majd kellő emlékezőképesség híján újból megházasodik. Vagy: minden férfi megkapja azt, amit érdemel: a többiek agglegények. Mikszáthtal érthetünk egyet, aki kétszer vette el ugyanazt a nőt: a szeretet még a halál után is kísért mindenütt, virágok illatában, arcunkhoz csapott, fölvert por alakjában, szél zúgásában, mindenütt beszél hozzánk az ő ékesszóló némaságával.
Február 13.
Zala megye sok kiváló képzőművészt ad a hazának. Így volt ez a múltban is (Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Zala György stb.), s így van ez a jelenben is. Boldogsággal tölt el, hogy sorra értesülök kiváló alkotóink nemzetközi és hazai kiállításairól, okleveleiről. S ez nemcsak az idősebb generációra vonatkozik. Szentgróti Dávid most arat szép sikereket önálló budapesti tárlatával. Tudjuk, fényességet küldeni az emberi szív mélységébe, az a művész hivatása. Az igazi művészetben a kéz, a szív és az ész együtt alkot.
Február 14.
Szent Bálint a szerelmesek védőszentje. Sok helyen manapság (hála az üzletiesedő életnek, s a kommunikációnak) az amerikai eredetű Valentin napot ünneplik világszerte a fiatalok. Én, a több éve Amerikába „kitántorgott” mérnök unokaöcsémre, Bálintra gondolok. Vajon megköszöntik-e gyermekei Bálint napon, s magyarul teszik-e ezt? S e napon kell, hogy jusson egy főhajtás Papp Simonnak, a zalai kőolajbányászat megteremtőjének is.
Február 15.
Ma dönt a Pannon Tükör idei támogatásáról a helyi közgyűlés, s egyáltalán arról, hogy nehéz gazdasági helyzetükben jut-e pénz a kultúrára? Minden döntéshozó figyelmébe ajánlom Churchill szavait, aki a 2 világháború idején egy képviselői javaslatra, miszerint nullázzák le a kulturális költségvetést, a következőt válaszolta: „Rendben, de akkor miért is harcolunk?” S hozzátehetjük: szegények lehetünk, de ez nem ok arra, hogy műveletlenek, s ostobák maradjunk.
Február 16.
Jó hír, hogy a kormány leül a sok sebből vérző önkormányzatok képviselőivel és segítséget ígér az energiaválság okozta súlyos gondjai megoldásához. Fontos ez, mert hiába van az országnak a legokosabb, legjószándékúbb kormánya, ha nincsenek erős önkormányzatai, akkor az emberek híján lennének a szabadság érzetének. Persze Karinthy óta tudjuk azt is, hogy a kormányzat az a testület, ami mindig megtartja, amit ígér: ha pénz ígér, azt is megtartja – magának.
Február 17.
25 éve halt meg Wass Albert. „Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar bárhol is éljen. Összetartozásban rejlik az erő” – hirdette. Zalaegerszegen 15 éve áll a szobra. Közösen állítottuk marosvásárhelyi barátainkkal. Személye „vörös posztó” volt a román hatóságoknál, így kalandos úton, mint „zalaegerszegi polgármester szobra” kelt át a határon. Általa írt mondat díszíti a testvérvárosi park székelykapuját is: „és maradok az úton, amíg csak élek, töretlen hittel ember és magyar”.
Február 18.
Jókai Mór születésnapja tiszteletére hat éve ezen a napon van a magyar széppróza napja. A szavaknak óriási hatalma van – az olyan ember, aki könyvet olvas, soha nincs egyedül. A szó röntgensugár is, ha helyesen használjuk, bármin áthatolhat. De tudnunk kell, hogy az irodalmat nemcsak az olvasók befolyásolják, hanem azok is, akik csak nagyritkán vagy sohasem olvasnak.
Petőfi bicentenáriumán illik megemlíteni, hogy ezen a napon kötött házasságot 1828-ban Nagykanizsán Szendrey Ignác Gálovits Annával, hogy aztán az év végén világra jöhessen Szendrey Júlia – immár Keszthelyen.
Február 19.
Tegnap miniszterelnöki évértékelő volt. Már hatalmas méreteket öltenek a médiákban az „évértékelések”. Az egyik oldal szolgalelkűen csak dicsér, a másik mindenbe, az „élő fába is” beleköt. Arany János gondolatait ajánlom valamennyiük figyelmébe: „Mennyi szájhős, mennyi lárma! / S egyre sűlyedt a naszád, / Nem elég csak emlegetni: / Tudni is kell jól szeretni, / Tudni bölcsen a hazát.”
Február 20.
A mai nap a kutatásról és az írásról szól. Még mindig nem vettem tudomásul, hogy megöregedtem. A régi kollégák kedvéért felvállaltam két újságcikket, 2 előadást, két rádiós felolvasást, ráadásul még itt vannak a Pannon Tükör „egymondatai”. Úgy kell nekem! Lassítani kellene.
Borzalmas, hogy a törökországi földrengésnek már 46 ezer áldozata van.
Február 21.
Húshagyókedd a farsang csúcspontja. Az egész térségben nagy vigasság van. Örülök, hogy annak idején részem volt a hagyomány felélesztésében. Zalaegerszegen 23. alkalommal van ezen a napon farsangi felvonulás. Gyermekek, felnőttek, öregek öltöznek farsangi maskarákba – s vonulnak végig a város főutcáján. Ma több mint hétszázan tették ezt, összekötve jótékonysági fánkvásárlással.
A hagyomány szerint Cibere vajda és Konc király párviadalával zárult az esemény, amelyből Cibere vajda – s vele együtt a cibere leves és más böjti ételek kerültek ki győztesen, s kezdődött a 40 napos böjt.
Ezen a napon született Zalaegerszeg büszkesége, a világhírű csillagász, égi mechanikus, Izsák Imre, akiről törpebolygót (aszteroida) és a Holdon krátert neveztek el. Tragikusan rövid életet élt.
Február 22.
Eszembe jutott Márai szép írása, miszerint „megint elmúlt egy farsang, s az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillan és öregszünk”. Hiába süt hétágra a nap…
Február 23.
580 éve született Mátyás király – az igazságos. Néha ma is szükség lenne rá, de tudjuk: Rajtunk senki nem fog segíteni, és nem is segíthet más, mint mi magunk.
Február 24.
A népi mondóka szerint: Jégtörő Mátyás jeget olvaszt, hogyha talál; ha nem talál, akkor csinál. Most, az orosz-ukrán háború egy éves évfordulóján minden jószándékú ember azt várná Mátyástól, hogy olvassza fel az ellentéteket – s teremtsen nyugalmat tőlünk keletre. Nem egymás ellen háborúzzanak, hanem ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és rombolás szelleme ellen. A háborúban a katonák mindenütt veszítenek – nincsenek győztesek.
Február 25.
Kovács Béla törvénytelen elhurcolása évfordulóján emlékezünk a kommunista diktatúra áldozataira. Zalaegerszegen a Gulag emlékmű (1999) előtt és a hajdani ÁVH épületében jövünk össze, mi – főleg idősebbek – akiknek közvetlen tapasztalatai vannak erről. (Nemrég még itt volt velünk Wittner Mária is, aki egy ideig szobatársam volt a parlamenti irodaházban.) A fiataloknak Szolzsenyicin és Rózsás János könyvei nyújthatnak kellő eligazodást, s nemrég felavatott Mindszentineum.
Számomra azért is fontos ez a nap, mert akkor ismertem meg – 45 évvel ezelőtt –, egy emlékezetes „Göcseji krumpliprósza vacsora” alkalmával, feleségemet.
Február 26.
Petőfiről írok cikket. Öntörvényű zseni volt. Formabontó, lázadó, nonkonformista, polgárpukkasztó. Lobbanékony természete miatt jóbarátaival is pillanatok alatt képes volt összeveszni. Nem tűrt semmiféle kötöttséget, senkinek sem akart megfelelni. Betegségei ellenére óriási munkabírással rendelkezett. A hat év alatt kiadott 17 kötet, mintegy ezer vers szinte példátlan a magyar irodalomban. Mikszáth találóan jegyezte fel: „Nyarat évente csak egyet ád az Isten. Petőfit egyet ezer évre adott”.
Február 27.
Ismét elkezdi munkáját az Országgyűlés. Deák szavaival kívánok hasznos munkát utódaimnak: „Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni.” Gondoljanak arra, hogy a politikus minden tettét megőrzi az archívum, s általa a történelem. Ne kelljen szégyenkezni leszármazottaink előtt!
Február 28.
Véget ért a február. Befejezésül álljon itt Széchenyi gondolata: Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.
Egymásra figyeléssel növelhetjük e percek számát!
