Asszonyok éjjele
Vasárnap éjjel a kútba hordjuk mindazt,
ami nem fér el kamrában, pincesötétben.
Beledobjuk a frissen szüretelt tincseket,
az éjszakától kormos tejesedényt.
Az udvaron felejtett lábnyomokat is
inkább ide rejtjük söprögetés helyett.
Mélybe érnek a sámli kitört lábai,
a szálfáról lemetszett kötéldarabok.
Mindenki alszik, de mi ébren vagyunk,
elengedjük, kiesik, mint szövetből a tű.
Hétfő hajnalban kiülünk a házak elé,
beszélünk és hallgatunk.
Vízhordók érkeznek, hozzák a kútvizet,
szétöntik dézsákba, deres földekre.
Leold, üvölt, megfeszül
Bartis Attila: Elmozduló férfi, Jáva, 2014,
Kutya éjjel, Jáva, 2014
Nyakáról a láncot, pofájáról a kosarat
leoldja, a kerítésre mutat, kiált,
eliszkol a hűség, szabadjára eresztett
bizalom, fák között cikázik, csahol,
túrja az avart, karjára a láncot
feltekeri, üvölt, kabátja zsebében ököl,
nyálfolt és bosszúvágy
fénylik a betonon, megáll
a kerítés tövében, lábai megfeszülnek,
átugrik a szögesdróton, elhallgat.
Fekete szél
vadállat hátán felborzolt bunda
fűszálak a fekete mezőn
a talaj barázdái közt tegnapi eső
vadpézsma a sárban mancsnyomok
kunyhó udvarán heverő rönkök
testükből fejsze ágaskodik
a kémény tetején gólyák verdesnek
tollaik közül füst szivárog
bégetés a dombtetőn és vonyítás
a béresparaszt kirúgja a deszkaajtót
elsodorja útjából a gőzölgő gabonát
fellohol a dűlőre
a fűszálakon vér és gyapjúfoszlány
térdre roskad és ölébe hajtja
a jószág fejét szemébe néz
vadállat hátán felborzolt bunda
