szárazföld
ha a gyerekek
nemiszerv nélkül születnének
a lábaik között tiszta bőrrel
nem lennének vad arcú fiúk
kislányt nyakukba vevő férfiak
akik tisztelettel tartják a nőt
az alsósok tornaóra előtt
még együtt öltöznek
pucérságuk ugyanolyan
később elfordulnak
lenézegetnek magukra
nyomát találják a fejlődésnek
mint a kétéltű
kimásznak a vízből
egymás után
porzás
párosodik a hideg
alatta szüzek várnak
tejfogas szájak
isszák levét a szerelemnek
még közömbösen
kamaszok követ keresnek
kutyát dobálnak
öklelőznek
elverik egymásban a vágyat
kicsit még szégyellik
utána futnak
nem seprik le a port sem
lakoma
asztalhoz ülök
meghámozom a kezem
körömmel kell
egy vájatot csinálni
utána válik magától
a bőr
nem szakadozik szét
egyben marad
türelmetlen vagyok
a héja még félig rajta
mint tojás
kóstolom a levét
harapok belőle
kis darabokban eszem
hol keményebb
ropog
hol könnyen enged
szétfolyik
mint a többi étel
ha magát odaadja
az emésztésnek
nyállal kezdődik
bontja a cukrot
gyöngyöződik
a nyelv éhes
bimbói hajtják
köztük kereng
nyelem rágatlanul
a falatot
fele fent marad
kitölti az íny árkait
szüret
forró szürke szemcsés a föld
kavicsokról morzsolódik száll a por
kivált talajdarabok a kút betonjánál
belenézünk kék méreg
álló kavargása üveggel ronggyal
ujjnyi árnyék a tornácon
kutyanyál csöpög a küszöb elé
kerek kövér nyúlós kis gömbök
kapával megvágtak egy tőkét
száraz törés zörög a leváló kéreg
sűrű borszőlő ritkás nagyszemű zöld
savanyú színes vásó lé
állon nyelven nyakon
méh darázs és legyek
eszik a barázdába dobott fürtről
a csumát szakadt gyümölcshúst
a földvégi dinnye szivacsos
magtalan halvány levegős
a szomszédban indás tök
sárga cukros kopog
kanna vödrök pokróc a traktorülésen
csattogás beszéd a termés felett
utána kopáncsos diók
a vaskemény éjszakában
