április 1.
Úgy tűnik, mintha mostanság egyre hosszabbak lennének a hónapok, egyre ritkábbak a fizetések, egyre rövidebbek az éjszakák, ha a többit nem is, a hónapok hosszúságának érzetét talán igazolhatja, ha nem ér véget a folyam és az április a 30. nappal.
április 2.
Mintha tényleg problematikussá vált volna az időérzékelés, talán az év sem stimmel; Lisztes Krisztián két góljával Fradi-Vidi 2-2, de a hirtelen jött meglepetés élményét lekörözi a Rühös Foxi hangverseny a Robotban, és a semmiből jött új ismeretség.
április 3.
Nagyhétfő volt, de teljesen elfeledkeztem erről a napról, most a rendezéskor látom, a munkakerülés ünnepén, hogy elhagytam.
április 4.
Arra keltem, hogy nem tudok felkelni; még értelmezni is nehéz, hogy a nyakamat, a vállamat, netán a karomat feküdtem el, mindenesetre kígyóméreg ide, izomlazító oda, bitang szar, és nem a bitang volt az első jelző, ami eszembe jutott.
április 5.
Javulás egyelőre nincs, olyan dinamikus volt ma is a mozgásom, mint C-3PO-nak.
április 6.
Egyetemi csütörtök az Ifjúság útján, „egy út autón Pécs felé” – a holtteret azért csak tessék-lássék vizslattam, tolatást is szigorúan csak tükörből végez ilyenkor az ember.
április 7.
Érdekes, de a húsvéti ünnepkörből nem a locsolás, nem a fészek és a tojások, de nem is a feltámadás és a gyertyás körmenet a legmeghatározóbb, s talán legboldogabb gyerekkori emlékem, hanem a pénteki keresztút: ahogyan Keszthelyen a 14. századi freskók között az egyházi népéneket hallgatom, énekelem együtt kölyökként a siránkozó asszonyokkal, követve szememmel Mihály atyát és a keresztet a stációkon át.
Botlik, roskad szegény tested,
Nem bírja a nagy keresztet.
Földre sújtód, jaj, én voltam,
Ki oly sokszor elbotoltam.
április 8.
Dénes nap van, és nem jutottam el a Németvölgyi útra, mert Keszthelyen vagyok. Ha tényleg van feltámadás, akkor egyébként is okafogyott az emléktábla-látogatás, koszorú, meg úgy egyáltalán, de a hiányérzet szeret odadörgölőzni az emberhez a kanapén.
április 9.
Húsvétvasárnap édesanyám, nagymamám, és a Behemót névre (olykor) hallgató fekete macskám társaságában, szóval ma nincs hiányérzet.
április 10.
Már Budapesten, újra meg kell szokni, hogy kert helyett gang vár, ha kilépek az ajtón.
április 11.
Egy rég esedékes, de teljesen váratlan találkozás eredményeként hajnal 5-ig hallgatom itthon Víg Misit kirillovi gondolatok és mindent elsöprő önsajnálat közepette, de most már azért ideje lefeküdni.
április 12.
Gondoltam, hogy vágok néhány szeletet vacsorára az anya által még Keszthelyen műanyagibrikbe csomagolt sonkából, de közben rájöttem, hogy már Celta Vigo.
április 13.
A hónapban még egyszer sem húztam fel a redőnyöket, talán azért, mert a gangról mindenki belátna a hajszálvékony, átlátszó függönyön, és nyilvánvalóvá válna az őskáosz, amiben élek, talán csak egyszerűen kellemesebb a félhomály abban a rövid időben, amit itthon töltök, de mindezektől függetlenül egy hirtelen ötlettől vezérelve most hajnal egykor felhúzom, és úgy is hagyom, legyen napfényes a hónap innentől!
április 14.
Reggel hatkor felébredtem, és visszahúztam a redőnyt, hogy tudjak aludni még egy kicsit, hülye ötlet volt a tegnap esti, aki napközben nincs otthon, annak felesleges a fény, valójában egy ablak nélküli szuterén is megfelelne, ha szellőzne, és nem vizesedne.
április 15.
Futball EP a Bikás parkban: a Pannon Trükk csapata nagyszerűen teljesített, már az első mérkőzésen bezsebelte a három pontot, majd a további csoportmeccseken is rendíthetetlenül jeleskedett a helyzetkialakításban, xG alapján egyértelmű volt, hogy ki a favorit, ám a csúcsot nem sikerült elérni a talaj, az időjárás, a délelőtti óra, a játékvezetés, a sok elfogyasztott Sport szelet és az edzői hibák miatt.
április 16.
Tegnap lejárt a bérletem, már a metrón jutott eszembe, úgy be voltam szarva, mint mikor közel 20 éve blicceltem a csepeli HÉV-en, de nem volt ellenőr, nem volt semmi, mindenesetre az első dolgom volt pótolni a hiányosságot kiszállás után, konformista lettem én is.
április 17.
Most tűnt fel, hogy majd’ két hete nem írtam semmit a félbéna nyakamról, pedig nyűglődtem, forgolódtam álmatlanul, gyulladáscsökkentőztem, kenceficéztem, a szombati foci után vasárnapra szinte elviselhetetlenné vált az izomlázzal vegyített beállás, de most, hogy elmúlt az izomláz, már-már használhatónak érzem magam, nyugodtan tudok feküdni, ülni, nézelődni jobbra-balra, úgy fest, hogy végre elmúlt a droidlét, de ebben a korban már minden mozdulatra figyelnem kell, akár alszom, akár ébren vagyok.
április 18.
Április 24-én lesz a megnyitója a PIM-ben a Cseh Tamás 80 kiállításnak, aminek amolyan pilátusos, krédós módon társkurátora lettem, sűrűsödnek a napok, lehet hogy nem fogok mindig ideérni estére a géphez.
április 19.
Handke A fáradságról című esszéjét olvasva azon gondolkodom, hogy vajon azért boldog a egyszeri kétkezi munkás fáradtság, mint amit érzek, mert a napi penzum elvégzése elégedettséget okoz, míg a szakaszos szerencsétlenkedés és előretekintés a feladatok sziszüfoszi görgetésével ér fel, ezáltal nem jóleső, hanem kétségbeesett, kínkeserves, neurotikus fáradtsággal, impotens tehetetlen lebegéssel párosul, de valószínűleg nincs igazam, a kétkezi munka is csak részeredményeket hoz, a hozzáállás és az alkat lehet a kulcs.
április 20.
Pécsről a Keletibe tartó vonaton pötyögök a telefonba, indulás előtt bejön egy hölgy a fülkébe, vele két hat év alatti kislány, az egyik vonakodik, mert ő nem akar csendes fülkébe jönni (a fene se tudta, hogy az), mindenesetre megnyugtatom, hogy jöjjön be nyugodtan, onnantól biztosan nem lesz csendes a fülke – pontosan így történik végül, zavart is volna három órányi némaság.
április 21.
Péntek van, a következő hétköznap elméletben a Helyzetjelentések kiállításmegnyitó, de nem tudom, hogyan leszünk készen, annyi vigasztal, hogy 2005-ben a Liverpool is így állt a félidőben, mégsem a Milan örült a végén.
április 22.
Hajnal kettő, most értem haza, hát túlzás lenne azt állítani, hogy készen vagyunk, holnap folyt. köv.
április 23.
Igazából csalok, mert 24-én délelőtt 10 körül igyekszem lefeküdni pár órára, előttem a laptop, de zaklatott napokon vagyunk túl, elképzelésem sincs, hogy amikor délután bemegyek a megnyitóra, tényleg kiállításformája lesz-e a dolognak, vagy csak simán kiröhög fentről Tamás és Dénes, hogy szép próbálkozás, fiú, de legközelebb inkább tölts több vagy kevesebb időt a borospohár markolásával, mert az abba fektetett energia legalább eredménnyel is párosul.
április 24.
Túl a sikeresnek tűnő megnyitón, utána Grinzingibe torkollott az este, így nincs épkézláb egy mondat, legfeljebb Regős Matyit tudom idézni : „Nem biztos, hogy jó volt a sportra váltás, mert így mérhetetlen mennyiségű vizet iszom meg feleslegesen.”
április 25.
Annyi említésre méltó dolog történt, hogy 11 órát aludtam.
április 26.
Most már hivatalos, lemez is lesz a Másnap műsorból, amiben Cseh Tamás és Csengey Dénes 80-as évek derekán született, de többségében kiadatlan dalait énekli Beck Zoli, és Szűcs Krisztián; hiába jó az est, lesz a lemez meg a ma forgatott klip is remélhetőleg, mindig arra lyukadunk ki, hogy nincs egy egyszerű „marketinges” tőmondat, ami kifejezné, mi ez valójában, amiből az est meghallgatása nélkül is le lehetne szűrni, miről van szó – ez a mondat is ezt a tézist igazolja.
április 27.
Pécsi kör, nem akartam benzinre költeni, így ismét kicsivel éjfél előtt fogok hazaérni a Keletiből, de legalább hazafelé olvashatok Hajnóczyt.
április 28.
Ma még a munka temetésére is lusta voltam elmenni.
április 29.
Budaörs, születésnap, italok, éjszakai, gyorsétterem, de végre itthon az Üllőin.
április 30.
Szigetmonostoron Víg Misi, majd Szűcs a színpadon, nem is színpad ez, inkább a fedett teraszon, a közönség a kertben, úgynevezett előmajális, jó is lehetne, szerencsére nincs tömeg, de esik, a Carlsberg ihatatlan, szerencsére van a másik csapon Budweiser és az eső is eláll, végül a Duna-parton konstatálom egy rögtönzött tábortűz mellett, hogy a hónapok hosszával nincsen semmi probléma, idejekorán átléptünk a májusba.
