A helyedben én pipiskednék, kölyök, a gesztenyevirág illata nem száll magától az orrodba, olyan az, mint a női haj. Csak akkor érzed igazán az illatát, ha közel húzod magadhoz, és miután beleszippantasz egy mélyet, érzed meg, hogy nem az a kívánatos, ami tolakodó, kiabálta az öregúr a kerthelyiség másik végéből, majd belebámult a kocsmárosné dekoltázsába, miközben az lehajolt az üres korsókért, aztán sietett is vissza a kocsma épületébe, ahonnan olyan édeskés illat szállt, mintha nem is söröző, hanem cukrászda működne a hatalmas gesztenyefák alatt. Közelebb mentem a kis házhoz, benéztem az ablakon. Láttam, ahogyan a kocsmárosné a forró olaj fölé hajol, és kövér, csillogó fánkokat szed ki egy nagy tálba, és én igazából nem is a fánkokat néztem, hanem a haját, amit mintha csak azért kötött volna kontyba, hogy arról mintázza a fánkjait, melyeket megszórt porcukorral, és gondosan elrendezte, hogy tökéletes legyen a kompozíció, és én tudtam, hogy a következő mozdulat az lesz, hogy megfordul és elindul a fánkokkal, ezért én az ablak alól gyorsan visszaszaladtam a gesztenyefa alá, pedig akár azt is mondhattam volna, ha lebukok, hogy én csak azt a pohár málnaszörpömet szeretném megkapni, és megyek is, de nem akartam ezt mondani, mert sem málnaszörpöt, sem menni nem akartam. Sikerült visszaérnem a gesztenyefa alá, mire kilépett az ajtón a nagy tál fánkkal, és akkor láttam, hogy kiengedte a haját, és nagy mosollyal kínálta körbe a férfiakat, akik udvariasan visszautasították, de azért nem hagyták jó szó nélkül, két korty között dicsérték a kiváló csapolást, a kocsmárosné mosolyogva megköszönte, de láthatóan csak az udvariasság kedvéért, mert sokkal büszkébb volt a fánkjára, mint a csapolására. A férfiak hatalmas kortyokban nyelték a sört, próbálták gyorsan meginni, hogy az üres korsók ürügyén ismét bepillantást nyerhessenek a kocsmárosné dekoltázsába, de ő nem várt, elindult felém, és amikor odaért elém, nyújtotta a tálat. Kivettem egy fánkot, beleharaptam, és közben a haját bámultam, de a porcukor nem nyújtott olyan magas fedezéket, mint a férfiaknak a sörhab. Elmosolyodott, majd megsimogatta a fejemet, és visszaindult a kocsmába. Gyorsan bekaptam a maradék fánkot, hogy felszabaduljon mindkét kezem, majd pipiskedtem, ahogy az öreg tanácsolta, és el is értem az egyik alsó ágat, megragadtam, közelebb húztam, beleszagoltam a virágba, és valóban, kinyílt az illat az orromban, közben hullott a többi gesztenyevirág az arcomra. Becsuktam a szemem, és arra gondoltam, pont ilyen lehet, amikor a kocsmárosné cirógat a fürtjeivel. Nem csak a virág illatát éreztem, hanem a fánkról ujjaimra tapadt olaj szagát is, és akkor beletöröltem a gesztenyevirágba az ujjaimat, a szirmok nedvessége leoldott valamennyi olajat az ujjaimról. Becsuktam a szemem és újra beleszagoltam a virágba. Úgy nyomta el a virágok illatát az olaj szaga, mint ahogy a frissen sülő fánk illata ivódhatott be a kocsmárosné hajába. Kinyitottam a szemem és néztem ezeket a vedelő férfiakat, akiknek fontosabb a sör, minthogy beleharaptak volna ebbe a fánkba, és ők észrevették, hogy nézem őket. Odarikkantott az öregúr, és nem azt kérdezte, na, milyen a gesztenyevirágok illata, hanem hogy milyen a fánk, talán ő is szívesen megkóstolta volna, csak az édesre bizonyára nem csúszik úgy a sör. Én csak annyit mondtam, finom, friss, és örültem, hogy a kocsmárosné mély dekoltázsa nem hagyott a férfiak előtt gondolati teret hasonlóságok felismerésére, mert akkor sorban álltak volna a fánkokért, így lehetőségem sem lett volna közelebb kerülni a kocsmárosné hajához, hogy közelebbről érezzem, tényleg olyan illata van- e a női hajnak, mint a gesztenyevirágnak.
