A Pannon Tükör az 1995-ös indulása óta eltelt évtizedekben számos átalakuláson ment keresztül, egy azonban nem változott: a művészetek, a kultúra iránti elköteleződés. A Pannon Tükör Online oldalán elérhető archívumban minden eddigi lapszám megtekinthető, idén a húsz és a tíz évvel ezelőtti lapszámokból válogatunk és közlünk írásokat. Sorozatunk a VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR címet viseli.
(Megjelent a Pannon Tükör 2008/ 1. számában)
Iszonyú lesz!
Ó, nemcsak én,
jaj, nemcsak én,
elmúlik egyszer minden,
megfeketedik majd a fény,
haldoklik tó és tenger,
homokba fulladnak folyók,
partjukon gyászfák zörögnek:
íme, a világ, világod!
Öröknek hitted, öröknek.
Iszonyú lesz a bosszú itt,
a bosszú iszonyú lesz itt,
mert nem kell a Földnek az élet,
nem kell,
nem kell
és nem kell,
megunt bennünket a bolygó,
csillagi parancsra sújt,
ver,
hiszen millió éve nem volt,
nem volt egyetlen perc sem,
amit ne vont volna gyászba:
kőbalta, lándzsa, fegyver!
Iszonyú lesz a bosszú itt,
mert a Földnek:
az élet nem kell!
Kapkodhatsz akkor, szép fajom,
rakétád a hőben rád ég,
összekunkorodik az út,
a Hold pirosra vált épp,
nem enged el: megöl a Föld,
fekete bölcsőben ringat,
a mostoha űrből sem int
egyetlen árva csillag: tankjainkhoz
törpítetted
gyönyörű álmainkat!!!
Erzsikém!
Neked kaszálnom kellene a rózsát,
mert te vagy itt a tisztesség, a jóság:
neked kaszálnom kellene a rózsát!
Álmomban olykor hetvenhét harang szól,
és megkondul az ég is messzehangzón:
jaj, meg ne halj! riadok föl. S te alszol.
Szívemből már kihalt a vágy, szorongok.
Hozz Erzsikém, bánat ellen piros bort,
és játssz velem, bolondozz és bolondozz!
Ha meghalunk, büszkén halunk meg.
Halkan, ahogy elhal a gordonkán a dallam.
Elmúlásunk ünnep lesz. Halhatatlan.
Mert
Kinyílnak a mézöntő virágok,
visítva majmok rugóznak spirál-fán.
Bársony dívány a domb, s felbőg hiányod
a paradicsomi párzásból: ÁDÁM!
