VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR, 2008 – Szálinger Balázs: A százegyedik év, részlet

A Pannon Tükör az 1995-ös indulása óta eltelt évtizedekben számos átalakuláson ment keresztül, egy azonban nem változott: a művészetek, a kultúra iránti elköteleződés. A Pannon Tükör Online oldalán elérhető archívumban minden eddigi lapszám megtekinthető, idén a húsz és a tíz évvel ezelőtti lapszámokból válogatunk és közlünk írásokat.  Sorozatunk a VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR címet viseli. – 2008. júniusába egy Szálinger Balázs versre, az akkor frissen megjelent kötetből közölt részletre pillantunk vissza.

A százegyedik év
(közjáték)

„Ingyenélet erős szagát tüdőzöm
Le magamba, nehéz előle futni:
Úgy állsz lábaid ágbogán, Vitányi,
Mintha járna neked, csak úgy, az állás,
S hálát kéne ezen felül rebegnem
Talán mert… te tudod, miért. Fölébed
Ernyő nyílt huszonévesen. Hazugság
Szövetéből, a félelem színével,
De pajzsként. Csak az én fejem fedetlen,
S hosszú lesz kifizetnem azt, hogy éltél.
Rajtam hajtja be, ám a sors a biztos
Munkahely meg a tervezés világát,
Ügyes kis nyaralódat is nekem kell
Törlesztgetnem az én nehéz adómból,
S azt, hogy bírom-e, meg se nézed: eltűnsz,
Mint egy kártyaadós, ki búcsúzóul
Hálátlan gyereket kiált felém” – most
Ezt gondolja Hahóthy, és Vitányi
Érzi gondolatát.

„Látszik rajta a gondtalan gyerekkor,
Arra könnyű jövőt falazni. Látszik
Rajta, hogy sose tudja meg, milyen harc
Megteremteni rendszerét a falnak.
Téglákat rak a megszabott alapra,
Ennyi dolga van, és ha jól csinálja,
Ő ér majd a tető dicső szögéig,
És lenézi a mély alap hagyóit.
Engem háború, diktatúra hajszolt,
Neki én szavatoltam egy vidámabb,
Hosszabb nyolcvanas éveket. S a művem
Ő is, mint ez a felhúzott kis ország,
Amiből kitagadni kezd. Pedig nagy
Hazugságaim épp azért hazudtam
Meg, önzetlenül és vakon, hogy egy nap
Megszülessen a nemzedék, amelynek
Nem kell másra figyelni, mint magára” –
Ezt gondolja Vitányi, és Hahóthy
Érzi gondolatát.

Nyolcvanhárom az egyik és huszonnyolc
A másik – de közöttük egy halott sáv.
Kettejüknek a legnagyobb hibái
Forrtak össze e sávban, így hazugság
És gőg. Állnak a gondolat vizében
Némán, és kibeszélhetetlenül. Megy
Az idő, s nem akarja tudni: itt ezek még
Beszélnének.

(Megjelent a Pannon Tükör 2008/május-augusztusi számában)

(Fotó: Szálinger-Oszlánczi Zsófia)