Folyóírás
Tomaji Attilának
A gyermek orrát, párnás tenyerét
az átlátszó és hideg síkra nyomja.
Bentről nézi kintiek életét,
de a magáét kellene, hogy kimondja.
Ujjai alatt az üveg vízzé olvad.
Kimondatlan szavaktól fuldokol.
Mint deszkaszálat, markolja a tollat.
Elé a víz füzetlapot sodor.
Hullámzó folyó írja a versbeszédet,
vagy szavad hozza létre örvényeit?
Bárhogyan is: szótól tisztul a lélek,
az ige testeddé forrasztja sebeid.
Leckék apámtól
Hallottalak magas szószékről beszélni,
láttalak alacsony sámlin kuporogni,
amint hat pár cipőt tisztítasz, fényezel.
Fogtam a kezed, csuklómat szorítottad.
Kaptam belőle áldást, kenyeret.
Láttam soraidat szőlőben, veteményesben,
gyöngybetűs füzetekben, gépelt lapokon.
Isten sem tétlen – tőled tudom.
