- Az új évvel érkezik a teljes kifáradás, náthának álcázza magát, ami idén veszélyes, mert Covidnak néz ki és nem bizonyítható, a negatív teszt is pozitív. Dermesztő hideg, a templomokban sem fűtenek, becsületből azért nyitva hagyják, de ne maradj, zárd magadra a karanténajtót, templomokban fázik a kisded, fázom én is.
- Az alvásban nem különböződnek a napok, lehet, el sem hagyom D-t, ez lesz az első hónap május óta, hogy nem megyek sehova. Az első, amikor nem történik semmi, kipróbálom a kanapémat, megismerem a lakást. Van egy címem, tíz év óta először, egy postaládám, lábtörlőm és az én nevem van a csengőn. Ha most felhívsz, lehet, hogy azt mondom, halló tessék otthon vagyok.
- Ma van a születésnapom meg Nemes Nagy Ágnesé, neki a századik. Készül is egy német nyelvű kötet Kalász Orsolya és Christian Phillips fordításában, ez az ajándék. A női liturgiáról mint performanszról olvasok, ugyanazon az idegen nyelven, amin most Ágnes beszél az objektbe zárt érzékenységről. Beszél bennem is a nyelv, ez a másik, a választott és nem értem. Kérem a lázat, add vissza a fejemet.
- Kiszöktem a sarki Apollóba a Mátrixra, még tegnap, de határmosódás van, mert ezt a napot és a következőket is eltakarja a félálom. Van kiút a kábultságból, a Mátrixban Trinity feltámad és őáltala a világ is, ez még nekem is csak a negyedik nap, de tegnap kellett volna kijönni a konnektorból.
- Tegye fel a kezét, aki nem mondaná ki csak egyszer magában, ha egy napon születne Nemes Nagy Ágnessel, hogy én is akarok emlékévet, de én még fellépni is a századikon! Aznap a színpadon a még élő emlékévem estéjén befejezni valami jó kosztümben. És legyen a házam tábláján Fazekas Mihály mellett a koponyám. Itt laktam, ha becsöngettél, beengedtelek az ajtón.
- A nagyapám születésnapja, Elvis születésnapja. Tilda Swinton is valamikor most született és Helen Mirren, szép tartású januáriak, rátok mind szeretnék hasonlítani.
- David Bowie születésnapja. Alszom. A Rémkirályt álmodom, de levágatta a haját, fekete ruhában énekli a Christmas Charolt – hogy múlik karácsony, már dobálják a fenyőket. Előbb megöli, feldíszíti, végignézi a haláltusáját, majd kidobja az erkélyen, ilyen az ember. Valahogy magunktól is el tudjuk bódítani a szemünk elől a világot, ezen gondolkodtam egész decemberben, amikor Kremsben sétáltam a parkon keresztül, ahol nem tudtam kikerülni a hurcolásra váró kivágott fenyőket. Siratom a fenyőfákat, siratom az enyémet is, amit Nyőgérben vágtak ki, mikor elköltöztünk, kérlek benneteket, vegyetek cserepest!
- Freund Éva és Péter Szabina Akvárium-kiállítását zárjuk a budapesti K.A.S. galériában, nyolcan performanszban, a Ceredi Intermédia szekció táncosokkal kibővülve. Képernyőről nézem és hallom meg a hangom, mikor fellépek, négyen izgulunk ágyainkból a többiekért. A performansz egyszeri és megismételhetetlen, még ha konzervben is a hang, mert élőben modulálódik a még egészségesekkel térben-időben-jelenben. Elképzelem, ahogy alganyúlványokkal csápolódunk rá a galéria üvegedényeire, egy-egy akváriumba zárva a betegek, jajkiáltásuk, halk beszédük csak a víz alól, az üvegben. Minden a masteren múlik, akinél összeérnek a kábelek, kit hangosít fel, kit enged ki a palackból. (Bodnár János Kristóf, Bodnár Vajda Dávid, Bolcsó Bálint, Gyöngy Dániel, Kontúr Balázs)
- Az akvárium folytatódik, egy nagy tóban vagyunk, aztán folyunk be a Dunába valami éren, gyors villanásban Pozsony, Budapest, Krems, mégis végig ugyanazon a tisztáson állunk, jó idő van, már csak póló, filmvágásokkal utazunk, nem kell beugrani a vízbe.
- Mintha ma ébrednének az emberek, a németek biztosan, frissen a Vízkeresztből az első munkanap, homályos emailek. Hirtelen jut eszembe nekem is, hogy egymondatokat írok, visszalépek-előrelépek a naptárban, ebben a valamilyen lázfelhőben összefolyik a megcsináltam, a kell és a fogom.
- Megjött a taposógép. Készülök a beszámolókra és a Politikai szinház órára (Phd-zek a Debreceni Egyetemen), azt talaltam ki, hogy a színházi előadások alatt fogok taposni, a könyvespolcon van még hely, oda beteszem a notebookom, elé tolatok a taposóval es remélem, nem esnek a fejemre a virágcserepek, azért ez mégsem a Tom és Jerry.
- Egy fesztivál miatt frissítenem kell az önéletrajzom, képeket halászok – hogy fért ez mind bele ebbe az évbe és mikor volt az elzárás? Most már értem, miért alszom tízórákat, az elmúlt évben konkrétan nem volt pihenőnap. Itthon nem divat erről hangosan beszélni, mert mit panaszkodnak a művészek, hogy nincs munkájuk, vagy van, csak nem fizetnek, más is nyomorog. Csakhogy ennek nem kellene tömeghullámnak lennie. Szeretnék egyszer bűntudat nélkül panaszkodni!
- „Ne cső légy, hanem kehely” – Bernhard von Clairvaux gondolatát választom a szövegek mottójának, amiket Tóth Réka Ágnessel írunk négykezesben Herbert Anikó 8 felhő emel c. ma nyíló kiállítására a K11-ben. Én is ajándékba kapom ezt a verset, hogy alapjaiban változtasson meg mindent, amit a művész munkájáról gondoltam eddig. Ruth nővér adja a kezembe még novemberben Tutzingban, a Benedikta kolostorban egy elvonuláson. És most a piros kanapém is pont, mint az ottani kisszobai és pont olyan csendben telnek az edények.
- Már Stuttgartban kellene lennem, Silvia Rosanival készülünk az Eclat-kortárs zenei fesztiválra, de. Vizsgálatok, probiotikumok, vitaminok, növények, friss levegő, elszeparáltság – itt a szabadság országában, ahol mindent csinálhatsz, maszk és igazolvány nélkül szabad az élet és szabad betegnek is lenni.
- Az első séta a jégben, zsibire megyünk, kell egy kávéfőző egy fogas és valami piros. Ennyi van meg, a mindig félkész lakásba, piros kanapé, piros polc, hajóablakból szórja a fényt a tető, ég az ágytakaró.
- Rabenmutter vagyok, játszom, eldugom a babákat, sötétben vezetek, ha átveszi a kormányt a véletlen, dagály mellett alszom el, narancsot hámozok nektek – a hónap filmje a The lost daughter.
- Teljes cikket rendel a sajtó a titkos és tiltott kismadár-fogásnak, a méregdrágán és lefüggönyözött éttermek hátsó termeiben elfogyasztható védett madárnak, amit a gazdagok esznek. A farhát árát is befagyasztják, azt ehetik nyilvánosan is a szegények.
- „a napdugós nagy égi hordót fölnyitottam,/ fölnyitottam,/ s ráengedtem a világra” (Tóth Ferenc: Apológia) bárcsak így úszhatnátok vissza mind, akik ebben a hónapban az ég felé indultatok, legyen jó szeletek!
- Ben-u-ron, Pa-na-dol, C 1000mg- 2000mg, Szentgyörgyi Albertné akár 12.000-re is esküszik. „Gyere, algoflexelj!” (Lil Frakk)
- Istennek számos neve közül két legszebb a Sophia (bölcsesség) és a Ruach (lehelet) is női név.
- És te mit csináltál a magyar kultúra napján? A kanapédon? A foteledben? Nyisd ki a könyvet magad előtt és nézd meg a 21. sort: „BEVEZETŐ” (Olasz Misztikus Írónők)
- Aki szeret, nem alszik. (Robert Schneider: Schlafes Bruder) A halál az álom testvére, a kettő között pihen a betegség, alattomos ringatót énekel a füledbe.
- Nem fotózom nem sétálok nem vásárolok, fekszem füldugóban hát akkor tessék megadom magam legyen vírusakarat, legyen láz.
- Friss fordításban jelent meg a Sarutlan Kármelita Nővérek és a Jel kiadó gondozásában Avilai Szent Teréz A belső várkastélya, aminek az első ötven oldalán azt olvasom, hogyan szerkesztették, írták-fordították át a „túl élőbeszédszerű, szenvedélyes, hétköznapi” stílusban írt kötetet. Az új fordítás viszont megkísérli visszaadni Teréz hangját: „Mert ahogy a madarak, akik beszélni tanulnak, nem tudnak mást, mint amit mutatnak nekik vagy hallanak, és ezt ismétlik sokszor, szó szerint úgy vagyok én is.” (52. old.)
- „biztos velem akarsz jönni? nehéz egy idegen szeméből megállapítani, készen állsz ezt elengedni, hogy újra lélegezz és ne veszélyben élj” – kérdezi Jonathan Brandis. Hosszú idő után megjelent a K.O.R.N. legújabb száma, a „Start the healing”
- A huszonhatodik egyhelybennap, de tisztul és most múlik, de akkor menjen az immunerősítőkúrával, az elnapolt repülővel, az elhalasztott-eltörölt koncerttel, szakadjon ki belőlem ugató köhögéssel ez a luxuskötés.
- A fotón, amit egy barátom küld, a cseh képviselőház frissen beiktatott és a szlovák állam fője fog kezet, két kékbe-feketébe öltözött fiatal erős nő köti össze az épp idén 30 éve szétvált Csehszlovákiát.
- Videóvers készül egy nemzetközi fesztiválra, Santa Muertéről írok-beszélek, aki a halál az élet és a szabad szeretet nem kanonizált szentje, akinek virágokkal diszített, selymekkel borított csontvázalakjában egyesül az örök körforgás, memento mori és hóvirág.
- „Hallottátok már bizonyos imádságos könyvekben, hogy azt tanácsolják a léleknek, lépjen be önmagába: nos, hát erről van szó.” – megint Szent Teréz és a küszöbállapot, amikor egy rítus alkalmával-segítségével átlépünk a más-világba, más-térbe (vagy épp az én-térbe). Erről beszél a modern színházelmélet és ezen a közös küszöbön billegünk-kapaszkodunk ebben a lassan lélegző januárban.
- „Emelj fel a borzalom nagy hüllői közül” (Tóth Ferenc: Anyám ikrei) Hány búcsúzás még. Végtelen január, engedj ki minket a hóból, ne temess be többet a szeretteimből!
- Feszes test kihívás első nap: Harcos vagy, meg tudod csinálni! – a piros kanapén. „Az identitást performatív gyakorlatokkal hozzuk létre” – mondja Focault (és Buttler) nyomán E. Szóval ha nekiállok tornázni, negatív lesz a pcr-em és elrepülhetek.
Ui: hestegviszlatjanuar, hesteggyereelőmedve
(Megjelent a Pannon Tükör 2022/2. számában.)
