Ipari alpinista
Véremben tervrajz,
hasfalamban szalagok,
a gravitáció rögzítései.
Vérszagú állványzat
a szétkent látótér sarkában,
költöző bolygók.
Pályára áll körülöttem
a láncfüggeszték,
a tűzfal kifehéredik, felreped.
Megszilárdul szám szélén a naplemente.
Épül a ház.
Összetett áramkörök
Huzalokon szorosan
egymás mellé érkezünk,
megdagad a trafóház,
mellében bizsereg
az ivarérett szerelem,
ajkam vonala vezeti
a tekintetedet,
áramot indukál,
céltalan terjed a bőrön,
nagyfeszültségű mosolyra
húzódik a villanydrót,
fecskék gyülekeznek rajta,
viharok jelzik az évszakváltást,
kábellel felvarrt nap,
erőt gyűjt, szárnyra kel,
hamarabb ér hozzád a hang,
alkonyul és felejt az égöv,
bujdosunk a szonofelhők alatt,
fecskefészek az eresznél,
ablakunkhoz húzódik a kert,
ível a villanyvezeték, a csont, a toll
idomul hozzá, egy fiatal pár
testnedveiből építi első otthonát.
Szemvidítófű
Ég a szemem,
sose láttad ilyen kéknek.
Sugármeneteket számolok arcodon,
hozzányúlok, kezemre szelídítem.
Foncsorozott tenyeremben
a szélcsendet mutatom neked.
Vak vagy, eltömítette szemgödröd
a holdnélküli éjszaka,
kihulltak a szempillák.
Tor
Ha a nagyszüleim meghalnának,
le kéne vágni a tyúkokat a kertből.
Nem tudom, megvárjuk-e, hogy elfogyjon a táp.
Már vettek sírhelyet.
Nagyanyám beültette árvácskával,
rendben tartja.
Csak a számokat kell majd a kőbe vésni.
Arra az esetre nincs terv,
ha apám halna meg.
(Megjelent a Pannon Tükör 2022/2. számában.)
