Gerald bácsiról, a békabábosról, a vándorklimpírozóról, és a remeterák-mentőről
A bolygó feltűnően és egyre gyorsabban, örvénylő sebességgel zuhan. Ezt már nem lehet tagadni, krumplipucolás, zoknipárosítás, és teregetés közben, tehát akkor, amikor nem valamilyen szövegbe meredek, van időm tájékozódni a dolgok állásáról. Híreket, podkasztokat, kerekasztal-beszélgetéseket hallgatok. Újabb és újabb borzalmakról.
Ebben a mondatban nem akart lenni irónia. Ha mégis idekúszott egy árnyalata, csakis önvédelemből. Megbolondulás ellen.
Mert hogy is lehetne viccelni a globális felmelegedéssel, amikor nem csak az olvadó jéghegyekről készült ismeretterjesztő filmek, vagy meteorológiai előrejelzések fenyegető üzenetei érkeznek el hozzánk. A felmelegedést a saját bőrünkön érzékeljük. Tegnapelőtti, azaz februári szúnyogcsípésem és a szokásosnál alacsonyabb gázszámla is bizonyítja.
Hogy lehetne félvállról venni az orosz-ukrán vagy az izraeli-gázai háborút. Nem lehet.
A valóság nagyobbik részétől csak megbolondulni lehet. Szorongani, körmöt rágni, depresszióba esni, halálra aggódni magunkat. Lehet még olvasni a hazai híreket is, azokon is lehet szomorkodni, dühöngeni, veszekedni a közösségi médiában vadidegenekkel, már ha valaki érthető feszültségét ezen az időigényes és nem túl elegáns módon tudja levezetni. Aztán – sokan – vannak, akik megpróbálnak tenni valamit. Természettudósok, művészek, civil aktivisták. Olvastam, hogy egy nagy ernyőt terveznek a föld és a nap közé. Például. Ez úgy hangzik, mint egy mese. Az öreg Föld napernyője. De ez egy valódi terv a bolygó felmelegedésének lassítására, igaz, hogy trillió dolláros terv, de legalább valaki – Szapudi István asztrofizikus professzor – ezen is gondolkodik. Ahogy mások életük kockáztatásával segélyszállítmányokat visznek a háborús övezetekbe. Vagy pénzgyűjtést szerveznek állami gondozott, bántalmazott gyerekeknek, hogy fiatal felnőttként saját lakásuk legyen. Vagy évtizedekig kísérleteznek különböző ráktípusok különböző gyógyszereinek létrehozásáért. Ezek az emberek mind hősök, ismert vagy névtelen hősök.
De vannak másféle hősök is, kicsik, és csak túlélnek. És segítenek a következő pillanatot túlélni másoknak is. Lassítják a zuhanást. Mert bármilyen kicsik és magányosak, ők tartják az ellensúlyt. A megbolondulás ellen dolgoznak a maguk sajátos eszközeivel. Annak ellenére, hogy vannak, akik valószínűleg őket tartják bizonyos szempontból bolondnak. Afféle ártalmatlan és jóhiszemű futóbolondoknak.
A reggeli kávémhoz szoktam őket fogyasztani az Instagram-oldalukon. Nem minden nap, mert nem minden nap nyilvánul meg egyikük sem a kétdimenziós térben. Hatásukat elsősorban a háromdimenziós valóságban fejtik ki, aztán erről röviden tudósítanak bennünket is, akik esetleg sok ezer kilométerre vagyunk tőlük.
Egyikükkel, a kölni vándorzongoristával személyesen találkoztam. Akkor egy svájci tó partján vándorzongorázott, emberek hallgatták, üldögéltek az estében, volt, aki dalra fakadt, volt, aki táncra perdült, mások csak finoman ingatták fejüket ide-oda a zene dallamára. Aztán megtaláltam őt az Instagramon. Rövid, és elképesztően vidám videókat oszt meg innen és onnan, ahova éppen elgurult a gurulós zongorájával. Miért pont egy zongorával ne lehetne közlekedni? Bárhol jár, azonnal jókedve lesz mindenkinek, öreg nénik állnak meg bevásárlás közben dudorászva, metrószerelvény utasközönsége harsog vele együtt énekelve, csapatnyi ember veszi körbe téren, tóparton, hegycsúcson, hóban, pálmafák alatt.
Aztán Gerald bácsi. Csak így hívom magamban Stratford Geraldot, a hetvennégy éves angol nyugdíjast, akinek a kertje a mindene. A Covid-járvány alatt javasolta neki az unokaöccse, hogy tegye föl hatalmas cékláit, karfioljait, édesre érett epreinek fotóját a facebookra. Gerald bácsi, aki addig csak magában örült a kertjének – és remek ötleteinek, hogy a kimosott tejesdobozokba salátát ültet, a fokhagymadugványok mellé pedig büdöskét –, hirtelen és váratlanul sztár lett. Világsztár méghozzá. Azóta könyve is jelent meg, de a legjobbak mégis minivideói. Azt az őszinte örömöt, amivel lilakáposzta-mintás pulcsijában bemutatja a frissen leszedett lila káposztát, vagy vetőmagokkal teli adventi kalendáriumát, nem lehet utánozni. Gerald bácsi megismételhetetlen. Töretlenül hisz benne, hogy a kertészkedés megmenti a bolygót. Olyan erősen árad belőle ez a hit, hogy pillanatokra egészen hihetővé válik. Ha a világesemények hatására kezdek befordulni, megnézek egy geraldbácsis húszmásodpercest. Jobb, mint bármilyen szer. Még el is szégyellem magam egy kicsit. Hogy ő hetvennégy évesen az óriásparadicsomoknak drukkol, és a műanyagedények újrafelhasználását oldja meg zsebkendőnyi méretekben, én pedig…, na.
A végére hagytam két egészen sajátos megbolondulásellenest. Egyikük kicsi és kedves békákat horgol. Aztán ellátja őket mindennel, hogy létrehozzon egy tökéletesen antropomorf, ideális világot, amelyikben mozgatja őket. A rövidfilmeken a két béka általában valamilyen nagyon egyszerű, normális dolgot csinál. Mondjuk olvasnak. Vagy leterítenek egy pokrócot a fűre, és leheverednek rá. Vagy süteményt sütnek az áfonyából, amit szedtek. Papírsárkányt eregetnek. Megreggeliznek. Semmi extra. Egyszerűen csak normális. Érdemes megnézni néhányat ezekből. Egyszer csak rájön az ember, hogy ötcentis horgolt békabábok kellenek hozzá, hogy észrevegye, hogyan lenne jó az embernek élni. Mi az a minimum, ami nyugalomból, ráérő időből járna mindenkinek, aki a bolygóra született. Hogy mindenkinek dukálna egy egyszerű, de békés otthon.
Ez az utolsó, hogy az otthon és benne a biztonság minden élőlénynek kijár, annak a rövid videónak a tárgya, amelyikben egy szenvedélyes állatmentő látható, aki a tengerpartot járja, hogy az eldobált műanyag kupakokba költözött remeterákoknak segítsen. Megy és megkeresi ezeket az elég kicsi állatokat, hogy valódi csigaházakra cserélje a halálos, színes kupakokat, melyekben tévedésből és nekünk köszönhetően élnek. A remeterákok számára életmentő menedéket nyújtó csigaházakat egy táskában viszi a tengerpartra, kiszabadítja az apró állatokat a műanyagból, és átköltözteti őket. Ezen is lehet álmélkodni és elmélkedni egy kávészünetben. Megbolondulás ellen.
https://www.instagram.com/stadtgeklimper/
https://www.instagram.com/stratfordgerald/
https://www.instagram.com/indiarosecrawford/
https://www.instagram.com/reel/C3Ohg7SsGzN/?igsh=MXB1emp5cnoydXE1aA%3D%3D
