A Pannon Tükör legújabb számában Fernando Bonassi (fordították: Vigh Alexandra, Pardavi Vanda, Szalatnyai Dóra Laura, Mészáros Enikő,Tóth Lili Anna), Antonio Cestaro (fordította Mészáros Enikő), Daniel Galera (fordította Dorcsák Réka), Ana Mello (fordította Dorcsák Réka) és Marcelino Freire (Csigi Klaudia fordítása) írásai. Egy-egy részlettel ajánljuk a lapot.
Fernando Bonassi: Az utcáról összegyűjtött 100 történet
(Fernando Bonassi: 100 histórias colhidas na rua. São Paulo: Scritta, 1996.)
4
A nappali szoba már az utcán van: kanapé, két fotel, dohányzóasztal, szőnyeg, váza és ülőke. Hisztérikusan síró nő kapaszkodik a TV-be – félve keresi az égen az eső jeleit. Gyerekek nyammognak a cumijukon, az otthon melegére vágynak. Férj sehol. Kutya sehol. A ponyvás teherautó egy szempillantás alatt elszállít mindent.
Vigh Alexandra fordítása*
11.
Beállt a forgalom. Mindennapos dolog, de a rendőrség egyáltalán nem tesz ellene semmit. Már-már elviselhetetlen a szmog. Meglapulnak az alagút falánál. Egy elmélázó sofőrre várnak, korommal és kipufogógázzal álcázzák magukat. Köztudott, hogy azokra figyelnek fel, akiknél le van húzva az ablak, azokra, (rámutat egyre) akik „magukban beszélnek, elgondolkoznak, a rádió hangjaival dudorásznak.” Odamennek, rászegezik a sofőrre a fegyvert és fejbe lövik. „Mint egy kivégzés.” Valóban az. Csak utána rabolják ki az illetőt. „Néha pedig meg sem történik.” A boltozatról függő hatalmas ventillátorokat nézi. „Hová vezet ez?” Nem vár a válaszomra. Így szól: „Vannak, akik nem lőnek, csak lenyúlnak ezt-azt.”
Pardavi Vanda fordítása*
20
Hangok a televízióból. Már mindennel előkészült?! Azt mondták, hogy bármelyik pillanatban itt lehetnek! Folyton ott grimaszolnak a reklámokban és a filmekben. Már ott leselkednek az ajtó mögött. Mind. Megerőszakolnák a lányát, aki ott alszik az ágyban. Gondolhatott volna rá, hogy kikapcsolja a készüléket, mielőtt kijönnek belőle, és ellepik a folyosót. Tudhatta volna. A kezében tartott késpengén végigcsorog a verejték. Dörömbölnek az ajtón, a zaj úgy visszhangzik a fejében, mint egy hamis zongora. Bejönnek a szobába, megerőszakolják a lányát, aki ott alszik az ágyban! Jaj, ne! Mielőtt ez megtörténne, ő maga végez a lánnyal, ötször belevágja a kést.
Szalatnyai Dóra
Laura fordítása*
64
Meghallom, amint felfelé jössz a lépcsőn. Először megcsörgeted a kulcsot, és már tudom, hogy érkezel. Majd kihasználod a pillanatot, amikor a kulcslyukat keresve a tekinteted elveszíti a lépcsőfokok biztos támaszát. Ez az a pillanat, amikor a szemedet rám veted, egy szót remélve. Vágysz bármilyen szóra, ami valósággá tudná tenni a találkozást velem. Úgy gondolom, ez az, ami valójában történik, és semmiképp sem akarok nagyképűnek tűnni – ritkán tudom elhinni, hogy bármilyen figyelem tárgya lehetek. Hiszem, hogy mindez újra és újra megtörténik majd az életem során, amíg itt élek. Talán hónapokig. Te, amint a tekinteteddel belém fúrsz. Én, amint hagyom, hogy ez így legyen. Az ember minden alkalommal belehal egy kicsit ebbe.
Mészáros Enikő fordítása
90
Először láttam holttestet az utcán: “Az utca veszélyes hely, kölyök. Az ember úgyis halott, mire felébred. És a forgalom egy nagy szar, az ember elhányja magát tőle. Először láttam holttestet az utcán: apró, lőtt sebek a testen, a halál már birtokába vette az összeesett tetemet és kevesebb vér, mint a filmekben, a szél pedig süvített. És csodáltam, hogy a gyertyákat nem oltotta el és az újságokat sem hordta szét.
Tóth Lili Anna fordítása*
Ana Mello: Álnokságok
(Ana Mello: Aleivosias. Recanto das Letras (e-book), 2006.)
Igazság mindenekfölött
Példás
férj volt. Tökéletes apa. Az egész család kedvelte Peçanhát. Minden vasárnap ő rendezte a
kerti sütögetést, minden rokont meglátogatott, anyósával is szívesen sétált.
Előfordult, hogy néha elment otthonról, és mikor megkérdezték hová megy: ̶ A
szeretőmhöz, Fláviához.
Mindenki nevetett. Jó humora is volt.
Aztán Peçanha autóbalesetet szenvedett, súlyosan megsérült, majdnem meg is
halt. A kórházban találkozott a két család. Fláviának két fia volt Peçanhától. Becsületes ember volt, sosem hazudott, sokan nem is akarták
ezt elhinni.
Gyónás
Clara kilenc évesen hittanra járt, hogy elsőáldozó lehessen. Nem tudta, hogy mi a bűn, ez a fogalom nem létezett egyszerű otthonában. Természetes volt számára, hogy szereti és el is végzi a házimunkát. De az apa megkövetelte a gyónást, senki sem bűntelen. Clara tehát elkövette első bűnét – kitalált néhányat – csak hogy a pap elégedett legyen.
Dorcsák Réka fordítása
Marcelino
Freire: Néger mesék
(Marcelino
Freire: Contos negreiros, Rio de
Janeiro: Record, 2005.)
VI. ének
─ Nem kérek.
─ He?
─ Már mondtam, hogy nem kérek.
─ Mit?
─ Csokoládét.
─ Csokoládét?
─ Hát nem csokoládét akar nekem eladni?
─ Mi az, hogy csokoládét, asszonyom!?
─ Cukorkát?
─ A fenébe is, nem.
─ Az úr krisnás, ugye?
─ Heh?
─ A Krisztus Hajnala Egyháztól vagy valami ilyesmi?
─ Nem!
─ Maga vak?
─ Vak?
─ Megsérült és gyógyszert akar venni?
─ Elég, a kurva életbe!
─ Micsoda?
─ Ez egy rablótámadás, nem látja?
─ Hol?
─ Itt, a buszon.
─ És akkor miért nem csinál valamit?
─ Én?
─ Hívja a rendőrséget?
─ Ez az öregasszony bolond!
─ Ki bolond?
─ Drogos! Azonnal adja ide a táskáját!
─ Nem értem.
─ A pénzét, asszonyom.
─ Nem kérek.
─ Heh?
─ Már mondtam, hogy nem kérek.
─ Mit?
─ Csokoládét.
─ Csokoládét?
─ Csokoládét akar nekem eladni, nemde?
─ Milyen csokoládét, asszonyom!?
─ Cukorkát?
─ Nem, a francba!
─ Az úr krisnás, ugye?
─ Heh?
─ A Krisztus Hajnala Egyháztól vagy valami ilyesmi?
─ Nem!
─ Maga vak?
─ Vak?
─ Megsérült és gyógyszert akar venni?
─ Elég, a kurva életbe!
─ Micsoda?
─ Ez egy rablótámadás, nem látja?
─ Hol?
─ Itt, a buszon.
─ És akkor miért nem csinál valamit?
─ Én?
─ Hívja a rendőrséget?
─ Ez az öregasszony bolond!
─ Ki bolond?
─ Drogos! Azonnal adja ide a táskáját!
─ Nem értem.
─ A pénzét, asszonyom.
─ Nem kérek.
─ Heh?
─ Már mondtam, hogy nem kérek.
─ Mit?
─ Csokoládét.
─ Csokoládét?
─ Csokoládét akar nekem eladni, nemde?
─ Milyen csokoládét, asszonyom!?
─ Cukorkát?
Csigi Klaudia fordítása*
*A fordítók az ELTE BTK Brazil Tudományos Központ szervezésében megvalósuló műfordítói kurzus hallgatói.
